31924. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kapcsoló

- 2 — két fegyverzetet működtet, sőt a két fegyver­zet is egyesíthető, a mennyiben a fegyverzet mozgását két részre osztjuk, melynek egyike a relais, másika pedig a maximális kapcsoló működtetésére szolgái hasonló módon, mint ez a 31^22. sz. szabadalomban le van irva. A hőhatáson alapuló relais egy foganato­­sitási alakját a B. ábra tünteti föl, melynél a forgathatóan ágyazott hosszú (j) Karra rövid karok közvetítésével két a hő hálására hosszai változtató (k k) drót vagy pálcza működik, melyeknek másik vége bizonyos feszültség aia.tr álló (1 1) rugók közvetíté­sével egy-egy helytálló ponthoz van erősítve. 5hí a környezet hóiuérsék ein változik. úgy ez mindkét ik k) testre egyenlően hat. minek következtében a (j» kar m nt mozdul. Ha ellenben a két (k, k) test egyiket az elektromos áram által, mely vagy ezen keresztülvezetfutik, vagy egy különálló fűtő­test közvetítésével hat, fölmelegítjük, úgy a i ji kar elmozog, mely mozgást az (f) kontak­tus zárására használhatjuk föl. Ha azon maximális kapcsolószerkezeteket akarjuk relais közvetítésével működtetni, melyek maguktól térnek vissza eredeti hely­zetükbe, melyeket tehár nem kell külön kéz­zel visszaállítani, úgy nem használhatjuk egyszerűen az I. ábrában föltüntetett elren­dezést. hanem különleges szerkezetről kell gongnákodnunk, melynek egy példáját a 2. ábra tünteti föl. Ezen példánál az (e) relais szolenoid segé­lyével működtettetik, a relais által befolyásolt kontaktus pedig még a maximális kapcsoló befolyásának is alá van vetve oly módon, hogy a maximális kapcsoló kiütése alkal­mával a relais által működtetett kontaktus beállítását úgy változtatja meg, hogy jóval kisebb áramerősség sziiséges a relais által zárt kontaktus megszakítására, mint a mennyi a kontaktus zárására szükségeltetett, mivel a relaisre működő áram erőssége a maxi­mális kapcsoló által beiktatott ellenállás következtében lényegesen csökken és így nem volna különben elegendő a relaist a kontaktust záró állásában megtartani. így pl. kénesőkontaktus alkalmazásánál a maxi­mális kapcsoló működése alkalmával a kén­eső felszíneit tetszőleges módon emelheti. A 2. ábrában föltüntetett példánál a szole­­noid magja az (m) karra működik, melynek végén egy (n) csiga van ágyazva. Azon pil a­­natban. a midőn az (e) relais tekercselésén át áram kering, a relais a szolenoid magját és evvel együtt az (m) kart az áram erős­ségének megfelelő mércékben le fogja húzni, úgy hogy ha az áramerősség a megállapí­tott határt elérte, illetve túllépte, a fokoza­tosan siilyedö(n) csiga az (o) kontaktusrészt érinti, a melyen át a maximális kapcsoló (h—h) áramköre záródik. Ily módén a maxi­mális kapcsoló működésbe jő, a (q) szögemelő eiturdul és a beállítható hosszúságú (p) kmiaktusrúgót az ;n) csigával hozza érint­kezésbe. úgy hogy lm a (d) ellenállás be­iktatása folytán az (m) kar (rúgó vagy hasonló hatása alatt állváii) az áramerősség­csökkenésnek, illetve az ebből kifolyó vonzó­erőcsökkenésnek megfelelőleg bizonyos mér­tékben emelkedik és így az (o) kontaktustól távolodik, a relais által zárt kontaktus nem szakad meg, hanem a (p) rúgó és (n) csiga között még fonnál, addig, míg az áramerős­ségnek a megállapított értékre való csökken­tése által az (m) kar annyira nem emelke­dett, hogy a (p) rugót elhagyja, a mely pillanatban a (h h) áramkör megszakad, ennek megfelelőleg a maximális kapcsoló eredeti helyzetébe tér vissza és a (q) emelő a (n) kontaktust is eredeti helyzetébe viszi vissza. Mint a rajzban feltüntetett példából lát­ható; úgy az (o) kontaktusnak helye, mint a (p) kontaktusrúgónak hossza a (ti állító­csavarok segélyével beállítható és a készü­lék ily módon különböző áramerősségek számára állítható be. A 2. ábrában leírt elrendezés helyeit oly elrendezést is alkalmazhatunk, melynél a relais által befolyásolt maximális kapcsoló működése alkalmával a relaison alkalmazott erősítő tekercselést vagy egy második elek­tromágnest iktat be, mely a relaisnek az ellenállás beiktatása folytán beállott vonzó erő csökenését kompenzálja. !

Next

/
Thumbnails
Contents