31924. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kapcsoló
- 2 — két fegyverzetet működtet, sőt a két fegyverzet is egyesíthető, a mennyiben a fegyverzet mozgását két részre osztjuk, melynek egyike a relais, másika pedig a maximális kapcsoló működtetésére szolgái hasonló módon, mint ez a 31^22. sz. szabadalomban le van irva. A hőhatáson alapuló relais egy foganatositási alakját a B. ábra tünteti föl, melynél a forgathatóan ágyazott hosszú (j) Karra rövid karok közvetítésével két a hő hálására hosszai változtató (k k) drót vagy pálcza működik, melyeknek másik vége bizonyos feszültség aia.tr álló (1 1) rugók közvetítésével egy-egy helytálló ponthoz van erősítve. 5hí a környezet hóiuérsék ein változik. úgy ez mindkét ik k) testre egyenlően hat. minek következtében a (j» kar m nt mozdul. Ha ellenben a két (k, k) test egyiket az elektromos áram által, mely vagy ezen keresztülvezetfutik, vagy egy különálló fűtőtest közvetítésével hat, fölmelegítjük, úgy a i ji kar elmozog, mely mozgást az (f) kontaktus zárására használhatjuk föl. Ha azon maximális kapcsolószerkezeteket akarjuk relais közvetítésével működtetni, melyek maguktól térnek vissza eredeti helyzetükbe, melyeket tehár nem kell külön kézzel visszaállítani, úgy nem használhatjuk egyszerűen az I. ábrában föltüntetett elrendezést. hanem különleges szerkezetről kell gongnákodnunk, melynek egy példáját a 2. ábra tünteti föl. Ezen példánál az (e) relais szolenoid segélyével működtettetik, a relais által befolyásolt kontaktus pedig még a maximális kapcsoló befolyásának is alá van vetve oly módon, hogy a maximális kapcsoló kiütése alkalmával a relais által működtetett kontaktus beállítását úgy változtatja meg, hogy jóval kisebb áramerősség sziiséges a relais által zárt kontaktus megszakítására, mint a mennyi a kontaktus zárására szükségeltetett, mivel a relaisre működő áram erőssége a maximális kapcsoló által beiktatott ellenállás következtében lényegesen csökken és így nem volna különben elegendő a relaist a kontaktust záró állásában megtartani. így pl. kénesőkontaktus alkalmazásánál a maximális kapcsoló működése alkalmával a kéneső felszíneit tetszőleges módon emelheti. A 2. ábrában föltüntetett példánál a szolenoid magja az (m) karra működik, melynek végén egy (n) csiga van ágyazva. Azon pil anatban. a midőn az (e) relais tekercselésén át áram kering, a relais a szolenoid magját és evvel együtt az (m) kart az áram erősségének megfelelő mércékben le fogja húzni, úgy hogy ha az áramerősség a megállapított határt elérte, illetve túllépte, a fokozatosan siilyedö(n) csiga az (o) kontaktusrészt érinti, a melyen át a maximális kapcsoló (h—h) áramköre záródik. Ily módén a maximális kapcsoló működésbe jő, a (q) szögemelő eiturdul és a beállítható hosszúságú (p) kmiaktusrúgót az ;n) csigával hozza érintkezésbe. úgy hogy lm a (d) ellenállás beiktatása folytán az (m) kar (rúgó vagy hasonló hatása alatt állváii) az áramerősségcsökkenésnek, illetve az ebből kifolyó vonzóerőcsökkenésnek megfelelőleg bizonyos mértékben emelkedik és így az (o) kontaktustól távolodik, a relais által zárt kontaktus nem szakad meg, hanem a (p) rúgó és (n) csiga között még fonnál, addig, míg az áramerősségnek a megállapított értékre való csökkentése által az (m) kar annyira nem emelkedett, hogy a (p) rugót elhagyja, a mely pillanatban a (h h) áramkör megszakad, ennek megfelelőleg a maximális kapcsoló eredeti helyzetébe tér vissza és a (q) emelő a (n) kontaktust is eredeti helyzetébe viszi vissza. Mint a rajzban feltüntetett példából látható; úgy az (o) kontaktusnak helye, mint a (p) kontaktusrúgónak hossza a (ti állítócsavarok segélyével beállítható és a készülék ily módon különböző áramerősségek számára állítható be. A 2. ábrában leírt elrendezés helyeit oly elrendezést is alkalmazhatunk, melynél a relais által befolyásolt maximális kapcsoló működése alkalmával a relaison alkalmazott erősítő tekercselést vagy egy második elektromágnest iktat be, mely a relaisnek az ellenállás beiktatása folytán beállott vonzó erő csökenését kompenzálja. !