31923. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kapcsoló
;'.!n!:.'ra készítjük és e:cce .trikus t.-ngdy körül forgathatóan ágyazzuk. Nagyobb készülékeknél a (2.) vastömböt mágnesezhetjük, mint ez a 2. ábrában láthat;'), mi mellett azonban a vas keresr.tmetszetét oly csekélyre kell vennünk, hogy csak a kompenzációra szükséges mágneses mezőt legyen képes kifejteni. A (2) tömb fejébe a (4) nem mágnesezhető anyagból álló csavar van ágyazva, melynek belseje a mágnesezhető (17) maggal van ellátva és mely a szükséges beállítások eszközlésére szolgál. A 3. ábrabeli foganatosítási alaknál a esavaralakú (2) vasdarab a (3) elektromágnes sarkától nyeri delejességét, és pedig a ((>) vaskengyel útján, mely a (25) szigetelőlemezek közvetítésével van az elektromágneshez erősítve és mely oly csekély keresztmetszetű, hogy a mágneses telítéshez közel áll. Miután a vasnak esetleg csekély kereszt-metszete szilárdsági szempontból nem elegendő azt a nem mágnesezhet'') anyaiból álló (26) kengyellel kell erősítenünk. A 12) csavaron kívül, még az 1. ábra(4) állítócsavarának vagy ezen csavar helyett a 2. ábrában föltüntetett (ő 17) csavarának megfelelő, vagy más állítócsavart alkalmazhatjuk. A 4. ábrában a kompenzáló mágnes légiitja a fegyverzetbe van áthelyezve. (X) és (S) az elektromágnes, (n s) a kompenzáló mágnes sarka’, melyek polaritásukat az (N, S) sarkoktól nyerik. Az (N tí) mágnes az (1) fegyverzetre, míg az (n s) kompenzáló mágnes az (1) fegyverzettől mágnesesen elszigetelt két részből álló és nagy (11) légközt- tartalmazó (10 10) fegyverzetre működik. Az (1) és (10 10) fegyverzetek elszigetelése az ábrában a közbehelyezett nem mágnesezhető anyagból álló (9) tömb által van szkematikusan jelezve. A fegyverzet rezgéseinek csillapítására, a fegyverzet végét a (12 12) súlyokkal (3. ábra) meg is terhelhetjük, úgy hogy a fegyverzet súlya tömegéhez arányítva, nagy nyomatékot fejtsen ki. A fegyverzet rezgéseinek és ezc-n rezgésekből keletkező hátrányoknak megszüntetésére még egy más mód is szolgálhat. Ugyanis a fegyverzet súlyát oly rugóval ellensúlyozzuk, melynek feszültsége a fegyverzet mozgása közben nagyobb mértékben változik, mint a fegyverzetre működő mágnes vonzóereje. Ez áitai elérjük azt, hogy a fegyverzetnek a vonzóerő nagyságának megfelelő stabil egyensúlyi helyzetei lesznek a levegőben, úgy hogy a fegyverzetet alátámasztani, esetleg nem is szükséges. Ha a rúgó feszültségváltozása és a vonzóerő változása között pedig csak kis különbség van, úgy elérjük azt, hogy a fegyverzet a megállapított áramerősség túllépésénél csak lassan emelkedik, illetőleg csak lassan sülved az áramerősség redukálása után. Rúgó helyett súlyt is alkalmazhatunk a fegyverzet ellensúlyozására, melynek karja esetleg beállítható (elforgatható) és mely úgy van megválasztva, illetőleg elrendezve, hogy nyomatékának változása a rúgónál fönt említett követelményeknek feleljen meg. Fölösleges megjegyezni, hogy a rezgések szolenoidok magjainál ugyancsak a fönti módszerek segélyével akadályozhatok meg. Az 1. ábrában föltüntetett elektromágnesen azonban még két más újítást láthatunk, és pedig a fegyverzeten alkalmazott (13) nyúlványt, mely a fegyverzet fölső helyzetében az elektromágnes (14) szárához igen közel jut, úgy hogy az erővonalak útját ezen helyzetben lényegesen megrövidíti és ennek megfelelőleg a fegyverzet útjának utolsó szakaszában az elektromágnes vonzóerejét a kiiktatás biztos eszközlése czéljából növeli, a mire az ellenállásbeiktatás folytán létrejött áramerősség, illetőleg vonzóerőcsökkenés ellensúlyozása szempontjából szükség lehet. A (13) nyúlvány hatása fokozható, ha az 1. ábrában pontozottan jelzett módon az elektromágnes vázát kivágjuk, vagyis a vasvázba légellenállást iktatunk be és a (13) nyúlványt az ugyancsak pontozottan jelzett módon meghosszabbítjuk, úgy hogy a fegyverzetnek vonzott helyzetében a (13) nyúl
