31883. lajstromszámú szabadalom • Palaczk és edényzár

— 2 — a palaczkot lefödő része, a zár fölhelyezése alkalmával a palaczknyak kerületéhez simul, mint azt az 1. ábra mutatja. A zár fölhelyezésénél egy (E) tömítőlemezt helyezünk a fémtárcsa és a palaczknyílás közé és a (B) karokat előbb a palaczknyak külső oldalán alkalmazott (P) borda vagy váll fölé és azután ezen borda alá hajlítjuk. Egyidejűleg a (C) összekötődarabokat vagy sávokat kihajlítjuk, hogy (G) hurkokat képezzenek. Látható tehát, hogy ily módon az összekötőtagok a borda alsó fölülete alatt szorosan helyezkednek el és hogy e helyen az összekötőtagok fölső széle hosszának egy részén a bordához hozzáfekszik. Ezenkívül a karok szorosan az (F) fölületéhez simulnak míg az (A) középrész és a tömítőlemez magához a palaezknyíláshoz szorul erősen. A zár fölhelyezésénél az (E) tömítőlemezt nagy erővel a palaczknyílásra szorítjuk és addig tartjuk e helyzetben, míg a (B) karok és (C) összekötőtagok az (F) bordán vagy vállon rendes helyzetüket elfoglalták. A (G) hurkokra kifelé és fölfelé kézzel kifejtett nyomás által a zárt hamar hozhatjuk záróhelyzeten kívül, a nélkül, hogy e czélra különleges szerszám lenne szükséges. A 6—9. ábrákban föltüntetett zár lényegében a fönt leírt berendezéssel bír. Ezen kivitelnél az (A) zártárcsa meghajlítás után serlegalakkal bír, melyet a palaczknyakra borítunk. A zárdarab előállítására szolgáló lemez általában az 5. ábrában föltüntetett alakkal bír, azonban a helyett, hogy. a (C) összekötődarab vagy sáv egy része közvetlenül a nyak függélyes fölületéhez van húzva, az egész sáv a (B) karok végéhez csaknem derékszög alatt meg van hajlítva és középen hasonlóan lefelé át van nyomva, hogy a (G) hurok képeztessék, mely a zár eltávolítását megkönnyíti. Az (FI) borda vagy váll a 6. és 8. ábrák szerint nem oly éles mint az 1. és 3. ábrákban, azonban a (Cl) sávok vagy tagok által összekötött, befelé meghajlított (Bl) karok oly módon vannak kölcsönösen tartva és merevítve, hogy ezen kivitelnél is gázmentes zárást létesítenek a palaczk- vagy edénynyílás és a tulajdonképeni zár között. Mint a 3. és 8. ábrák mutatják, a süveg főrésze, úgy mint a hasonlófajtájú záraknál, a fölhelyezésre szolgáló szerszám által kissé beszoríttatik. Ezen beszorítás a tömítőanyagot a palaczknyílásba kissé benyomja és a tömítés hatását fokozza. A 10. és 11. ábrákban föltüntetett kiviteli alak annyiban tér el, hogy a zárótárcsa azon helyen, hol az (E) tömítőlemezt a palaczk szélére szorítja, gyűrűalakú (H) hornyolással bír. Ezen hornyok, melyek egyszerűen vagy többszörösen rendezhetők el, a zárnak a tömítés tekintetébeni biztonságát lényegesen fokozzák, minthogy a hornyok erősen a tömítőanyagba szorulnak és ily módon labirintszerű tömítést állítanak elő. A hasítékok görbítése és a hasítékvégek kiszélesítése folytán a részeket könnyen hozhatjuk a kívánt alakra. Ezen kiszélesítésre azonban nincsen okvetlenül szükség és a görbítés mértéke azon palaczk vagy edény alakjától függ, melyhez a zárt alkalmazni akarjuk. Magától értetődik, hogy a zárak anyaga gyanánt eléggé hajlékony és nem törékeny fémet kell alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Palaczk- vagy edényzár, jellemezve azáltal, hogy a palaczknyílásra, vagy palaczknyílásba szorítandó (E) tömítőlemez vagy gyűrű odaszorítására és rögzítésére oly (A) fémtárcsa szolgál, mely (D) kivágások vagy hasítékok által képezett két vagy több (B. C) foglalattal vagy kengyellel van ellátva, melyek a palaczknyakon kívül alkalmazott (F) bordára vagy vállra lehúzva a záróhelyzetet biztosítják. 2. Az 1. igénypont szerinti zár kiviteli alakja, jellemezve az előállításra szolgáló tárcsa hosszúkás alakja által, mely rövidebb oldalain (D) hasítékokkal bír, úgy hogy két pár, egymással összekötött (B) kart képezünk. 3. Az 1. igénypont szerinti zár kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a palaczknyak bordája vagy válla alá nyúló (C) foglalatvagy kengyelrészek hurok alakra vannak