31817. lajstromszámú szabadalom • Fölfüggesztés földfölötti munkavezetékek számára

— 2 — részeiben, mivel ekkor a munkavezetékek az (a b c) tartósodronyokon át tápláltatnak. A 4. ábra a jelen találmány tárgyát képező fölfüggesztésnek egy egyenes pályán való alkalmazását fölülnézetben és oldalnézetben láttatja, ahol is a sínek telt vonallal, a kontaktusvezetékek szakadozott vonallal és a tartósodronyok pontvonalkázottan vannak rajzolva. A fölfüggesztő oszlopok, melyek pl. 60 m. távolságban állhatnak egymástól, a (Q) konzolokat hordják, melyeken a tartósodronyokat hordó izolátorok vannak megerősítve. A kontaktussodronyoknak (A B C) felfüggesztési pontjai tíz-tíz méternyi távolságokban vannak egymástól. Az 5. ábrából, mely a 4. ábra (A B C) fölfüggesztési helyeinek vázlatos harántmetszetét láttatja, könnyen kivehető, hogy miképen módosul a fölfüggesztő rudaknak hossza (A)-ból (B és C) felé, és hogy miképen tartatnak a kontaktusvezetékek egy vízszintes síkban kifeszítve daczára annak, hogy a tartósodronyok a fölfüggesztő oszlopok között tetemesen alácsüngnek. Az egyes fölfüggesztő rudak hosszát csavarok, ékek stb. segélyével a beállítás után is módosíthatjuk kisebb határok között. A 6. ábra a 4. ábra (B) pontjának fölfüggesztési rúdjait nagyobb léptékű elölnézetben láttatja, ahol (x—y) a vágány függélyes középsíkját jelöli. Ezen foganatosítási alaknál fémből készített (m o) rúdak vannak föltételezve, melyeknek (P) összeköttetésében két (S Sl) izolátor van szorosan alkalmazva a rudaknak kettős Bzigetelése czéljából. A 7. ábra fölülnézetben és oldalnézetben a kontaktusvezetékeknek egy kanyarulatban való fölfüggesztését szemlélteti, ahol is a fölfüggesztő oszlopok egymástól 40 méterre, a fölfüggesztési pontok pedig egmástól 10 méterre vannak tervezve és a kanyarulat sugara 300 m. A 8. ábra a 7. ábrának (A1 és Bl) pontjaiban alkalmazott fölfüggesztő rudaknak vázlatát, a 9. ábra pedig a 7. ábra (Al) pontjában alkalmazott (m o) fölfüggesztő rudaknak nagyobb léptékű előlnézetét és oldalnézetét láttatja, ahol is (W Z) a vágánynak függélyes középsíkját jelöli. Ezen foganatosítási alaknál a fölfüggesztések nem szimmetrikusak, oly czélból, hogy a kontaktusvezetékek a tartósodronyok vonalától eltérve lehetőleg pontosan kövessék a kanyarulat görbületét. A találmány tárgyát képező fölfüggesztés az eddigi fölfüggesztésekkel szemben a következő előnyökkel tűnik ki: 1. A harántsodronyok elhagyása folytán úgy egyenes pályán, mint kanyarulatokban teljesen ki van zárva, hogy az áramszedő rudak, midőn ezek az áramszedő görgő eltűrésekor végeikkel a kontaktusvezetékek vízszintes síkja fölé jutnak, a földfölötti vezetékeket megsértsék. 2. A harántsodronyok elhagyása folytán lehetővé van téve a íoldfölötti vezetékhálózatot nappal (ill. üzem közben) is megvizsgálni daczára annak, hogy az ezen hálót hordó oszlopokon folyton árammal táplált más vezetékek is vannak elrerendezve. Ezen esetben természetesen szükséges volna pl. minden két kilométernyi távolságban egy-egy kikapcsolót elrendezni, hogy a megvizsgálandó vezetékrészt kikapcsolhassuk. 3. Bizonyos fesztávolságon belül (két egymásra következő oszlop között) a fölfüggesztési pontok számát a költségeknek számbavehető fokozása nélkül nagyobbíthatjuk, miáltal a kontaktussodronyok alácsüngését lehetőleg minimumra redukálhatjuk és a mechanikai feszültséget a gyakorlatilag megengedhető határok között tarthatjuk föan. Az ekként majdnem mereven megfeszített kontaktussodronyok az áramszedővel jobb kontaktusban maradnak és ennek következtében nagyobb menetsebességet tesznek lehetővé. A fölfüggesztési pontok számának nagyobbítása ezenkívül azon előnnyel is jár, hogy az elszakadt sodronyok végei, minthogy a fölfüggesztési pontok közötti sodronyrészek rövidebbek, nem érhetik a földet. 4. Az eddigi föfüggesztéseknél a fölfüggesztő oszlopokat egyenes pályán csak 35—40, kanyarulatokban pedig legföljebb