31810. lajstromszámú szabadalom • Aczél és más fémek megömlesztésére szolgáló forgatható olvasztókemencze

keresztmetszete elég nagy ahhoz, hogy az összes keletkező égéstermékeket átbocsássák. A (13) csatorna a (10) csatornák útján közlekedik az (5) térrel. A (11) kamra a (15) födéllel van lefödve, melyet egy a kemencze födőlapját képező (18) lemezre csuklósan megerősített (17) emeltyűbe csavart (16) csavarral szorítunk le. A (17) emeltyű szabad vége egy ugyancsak a (18) lemezen forgathatóan ágyazott (19) gyűrűvel kapcsolható, mely az emeltyűnek fölfelé való elforgatását a (16) csavar meghúzásánál megakadályozza. A (15) födelet igen könnyen távolíthatjuk el, mivel ehhez nem kell egyebet tenni, mint a (16) csavart meglazítani és a (19) gyűrűt a (17) emeltyűből kikapcsolni, a mi igen gyorsan eszközölhető. A (9—11) tüzelés és az (5) olvasztó tér egy közös (15a) lemezköpennyel van körülvéve, melyen belül az égéshez szükséges levegő vonulhat el. E czélból a (15a) köpeny a (16a) csővezetékben végződik, mely alkalmas (17a) és (18a) csőkötések segélyével két ágra oszlik. A fölső (17a) csőrész a (15a) köpenyen belül végződik, úgy hogy a (15a) köpeny a beáramló levegő által hűttetik, a levegő pedig melegíttetik. Az alsó (18a) csőrész a rostély alá vezet (1. ábra). A (17a) és (18a) csőrészek mindegyike egy-egy (19a), illetve (20) fojtószeleppel van ellátva, melyek a (22) fogantyúval ellátott közös (21) tengelyre vannak ráerősítve, és pedig olyképen, hogy a (21) tengelynek forgatása által az egyik szelepet zárjuk a másikat pedig nyitjuk. A (15a) köpenyre az egy irányban fekvő (23 23) csapok vannak megerősítve, melyek a kemencze talapzatán alkalmazott (24) tartókban vannak ágyazva. A (23) csapok egyikén a fogazott (25) ív ül, melybe a (26) fogaskerék kapaszkodik, mely a (27) tengelyre van ékelve. Utóbbira a (28) csavarkerék van megerősítve, melybe a (29) végtelen csavar kapaszkodik, melyet a tengelyének két végén alkalmazott (30) forgattyús kerekek segélyével forgathatunk. A leírtakból látható, hogy a (30) kerekek egyikének megfelelő irányban való forgatása által a forgást a fogazott (25) ívre visszük át, minek következtében az olvasztó kemenczét olyképen kilengetjük, hogy a megömlesztett fém a (4) üstből kiömlik. A (15) födélben egy (31) fúvóka van alkalmazva, mely a (11) kamrába vezet, és a hajlítható (32) cső segélyével egy petróleumot vagy más szénhydrogént tartalmazó tartánnyal van összekötve, úgy hogy a tűzhelybe szénhydrogén is beszorítható, mely a forró égéstermékekkel érintkezve, meggyúlad és így kalorikus hőhatását a tüzelő térben lévő tüzelőanyagból származó hőhatással egyesíti. A (9) térben keletkező égéstermékek a (11) kamrában fölszálianak és a (14) nyílásokon és a (13) és (10) csatornákon át az (5) térbe jutnak, a hol czélszerűen a (7) tartókban alkalmazott (33) nyílások által szétosztatnak. A (16a) csövön beáramló levegő egyrészt a (18a) csőrészen át a rostély alá jut, másrészt pedig a (17a) csőrészen át a (11) kamra körül halad s innen a (12) csatornán át a (13) csatornába áramlik, melyben a (14) nyílásokon kilépő gázokkal találkozik s ennélfogva azoknak teljes elégését teszi lehetővé. Az (5) térben az égéstermékek a (4) üstöt érintve és kívülről hevítve, fölfelé szállanak és azután a (8) korona által irányítva, a (4) üstben foglalt fémet érintik és közvetlenül hevítik; innen azután az égéstermékek az 1. ábrán berajzolt nyilak irányában távoznak el. Ha az égésből keletkező gázmennyiség a levegőmennyiséghez képest túl nagy s így a kemenczéből szénoxyd távozik el, akkor a (22) fogantyút úgy forgatjuk el, hogy a (20) szelep a (18a) csőrészt zárja és ez által a rostély alá tóduló levegő mennyiségét csökkenti, a (19a) szelep pedig nyílik, úgy hogy a (13) csatornába nagyobb menynyiségű levegő jut, mely a (14) nyílásokon beáramló gázok teljes elégéséhez szükséges oxigént tartalmazza. A (22) fogantyúnak megfelelő elforgatása által, tehát az égést tetszés szerint szabályozhatjuk.