31764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek redukálására

Vagy szulfitját adagolják. így például nát­rium karbonátnak és nátrium szulfátnak kénnel való hevítésével nátriumot, a kal­cium oxidnak kalciumszulfáttal való heví­tésével kalciumot kapunk. Sőt sok esetben úgy is lehet eljárni, hogy a redukálandó fémnek nem külön fémszuL fátját használjuk föl, hanem magának a redukálandó fémnek szulfátját; ez esetben a használt szulfátnak egy része a különben földolgozott oxidnek vagy egyéb sónak he­lyébe lép. így például 100 súlyrész bárium­szulfátnak legkevesebb 40 súlyrész kénnel való hevítése által (7 órán át körülbelül 1800 fok C.-nál) báriumot kapunk. Végül egyes esetekben, nevezetesen barna­kőnek mangánnál való redukciójánál a szulfát-adalékot egészen nélkülözhetjük. így például 100 súlyrész mangánt 50 súlyrész kénnél körülbelül 5 órán át 1300 egész 1500 fok C.-ra hevítve mangánt kapunk. Mindenik esetben a tégely tartalmát, mi­előtt azt a redukáló hőfoknak kitennők, előbb 2 egész 3 órán át lassanként 280 fok O.-ig növekedő hőfok behatásának kell alá­vetni, azaz olyan hőfokra kell melegíteni, mely a barna kén olvadási pontja és a kén forrpontja között van. Azon esetekben, ha a redukálandó fém oxidjához vagy sójához egy másik fémnek szulfátja vagy szulfitja adatott hozzá, de a két fém külön-külön állítandó elő, a té­gelybe az egyik fém oxidja és sója és a másik fém szulfátja vagy szultttja úgy vitet­nek be, hogy elkülönített rétegeket alkot­nak: e mellett a kén egy vagy több réte­get alkothat, vagy a többi nyers anyagok­kal lehet keverve. Miután a tégely tartalmát leírt módon előmelegítettük és erre rövid időn át (körül­belül 2 óráig) a redukáló hőnek kitettük, a tégelyt lehűtjük, a két fém vegyületeinek még jól megkülönböztethető rétegeit kivesz­sziik és elkülenített tégelyekbe tesszük, hol készre redukáltatnak. Ugyanezt a czélt úgy is elérhetjük, hogy a redukálandó fémnek oxidját vagy sóját az egyik tégelybe és a ként, illetőleg a kénnek és szulfátnak vagy szulfitnak keve­rékét egy másik tégelybe adjuk és az' utóbbi tégelyben keletkezett gázokat és gő­zöket az előbbeni tégely tartalmán keresz­tül vezetjük. A használandó anyagoknak mennyiségi arányait elég tág határok között megváltoz­tathatjuk s az esetről-esetre legelőnyösebb arányokat kísérletekkel állapíthatjuk meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás alkáli-, földalkáli-, föld- és nehéz fémek vagy ezek ötvözeteinek redukció útján való előállítására, oxidjaikból vagy sóikból, az által jellemezve, hogy a re­dukálandó fémnek oxidját vagy sóját egy másik fémnek szulfátjával vagy szulfitjával és kénnel egy tégelyben vagy más olvasztó edényben egy bizonyos időn át a redukálandó fém olvadási pontja közé eső hőfokra hevítjük. 2. Az 1. pontban igényelt eljárás foganato­sítási alakja, az által jellemezve, hogy magának a redukálandó fémnek szul­fátja vagy szulfitja vettetik alá a redu­kálandó fém oxidjával vagy sójával együtt a redukáló hőfoknak. 3. A 2. pontban igényelt eljárás módosítása, az által jellemezve, hogy a redukálandó fém szulfátja vagy szulfitja a fém oxid­jait vagy sóit helyettesíti, úgy hogy csak a redukálandó fém szulfátja vagy szulfitja vettetik alá kénnel a redukáló hőfoknak. 4. Az 1. és 2. pontban igényelt eljárás mó­dosított foganatosítási alakja, mangán előállítására, az által jellemezve, hogy a szulfát vagy szulfit elmarad és a man­gán másnemű sója vagy oxidja helyébe mangán szuperoxid lép. 5. Az 1. pontban igényelt eljárás fogana­tosítási alakja, az által jellemezve, hogy a fémek ötvözésének elkerülése czéljá­ból az oxidok, illetőleg sók a tégelybe vagy egyéb olvasztóba elkülönített ré­tegekben vitetnek be, aztán rövid ideig a redukáló hőnek kitétetnek és végül a még egymástól megkülönböztethető ré­tegek egymástól szétválasztva külön tégelyekben vétetnek további megmun­kálás alá.

Next

/
Thumbnails
Contents