31715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék hangoknak távbeszélő útján nagy távolságra s érthetően való átvitelére

Megjelent 1904. évi deczember hó 3-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 31715. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Eljárás és távbeszélő készülék hangoknak nagy távolságra s érthetően való átvitelére. D" MED. TARDIEU VIKTOR ORVOS ARLESBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 május hó 11-ike. A jelen találmány tárgyát képező eljárás hangoknak nagy távolságra s érthetően való átvitelére vonatkozik s azon fizikai törvényeken alapszik, melyek szerint a hanghullámokat nyitott vagy egyik végükön zárt sípokban, vagy pedig zárt csövekben, vagy üreges testekben rezgő légoszlopok létesítik. A távbeszélő készülék mikrofonjának és hallgatójának az eljárás következtében szükségessé váló sajátos kiképezése szintén a jelen találmány keretébe tartozik. A találmánybeli eljárás lényege abban áll, hogy a mikrofonba belépő s például emberi beszéd által létesített hanghullámokat, melyek általában alacsony, másodperczenként 500-nál kisebb rezgésszámmal bírnak, alkalmas módon magasabb rezgésszámú hanghullámokká alakítjuk át azon czélból, hogy a mikrofon rázkódásai sokkal gyorsabban kövessék egymást s ezáltal sokkal nagyobb számú áramlökés létesüljön. Az alacsony rezgésszámú hanghullámokat magasabb rezgésszámukká, pl. oly módon alakíthatjuk át, hogy a mikrofonlemezekből és a kellő számú fémtárcsából üreges testeket képezünk, melyek magassági és szélességi méreteik szerint a megérkező alacsony rezgésszámú hanghullámokat magasabb rezgésszámú hullámokká alakítják át. Hogy ezen eredményt elérhessük, a mikrofon egyes részeinek, tehát átmérőjének, a szénlemezek vastagságának, továbbá a fémtárcsák vastagságának, az egyes részek egymástóli távolságának s általában minden részletnek teljesen meghatározott s egymással szoros viszonyban álló méretekkel kell bírnia, melyek a létesítendő hangmagasságból és az oktávák rezgésszámainak viszonyától függenek. Az emberi hangban tudvalevőleg a másodperczenkéiit körülbelül 396 rezgést végző (g) képezi a főhangot. Ezen hang most már pl. egy másik (g) hanggá alakítható át, mely négy, öt vagy több oktávával is magasabban fekszik s ennek megfelelően 8-szor, 16-szor vagy 32-szer akkora rezgésszámmal bír. Ezen levegővel töltött, egészben rezgő és az oktávák rezgésszámainak megfelelően méretezett üreges testek még azon további előnnyel is bírnak, hogy nem létesítenek diszharmonikus mellékhangokat s a harmonikus hangsornak csak diatonikus hangjait bocsátják keresztül, tehát minden diszharmóniától mentesek. Az ily módon származó áramlökések az ismert módon egy hallgató készülékhez vi-