31674. lajstromszámú szabadalom • Izzófénylámpa folyós tüzelőanyagokhoz
Megjeleni 463)04. évi november lió 23-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 31674. szám. II/d. OSZTÁLYIzzófénylámpa folyós tüzeló'anyagokhoz. DR SCHRAMM & C° CZÉG DRESDENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 május hó 16-ika Az eddig ismeretes izzófénylámpák, melyek folyós tüzelőanyagokkal (spirituszszal, petróleummal stb.) működnek, sok fogyatékosságban szenvednek. Ilyenek: a lobogó égés, az elgázosító előhevítésének hosszú időtartama s a gázosító finom nyílásainak a szilárd alkatrészek lecsapódása folytán beálló eltömődéséből származó azon hátrány, hogy a gáznak a lángzóhoz való vezetése bizonytalan s fokozatosan csökkenő mértékben történik. A jelen találmány tárgyát képező izzófénylámpa, mely a mellékelt rajzlap 1. ábráján függélyes hosszanti metszetben van föltűntetve, a fentebb említett hátrányok tökéletes kiküszöbölését czélozza. A 2. ábra az elgázosítóuak függélyes hosszanti metszete, nagyobb léptékben, hol az elgázosítónak válaszfala, részletrajz gyanánt, homloknézetben van bemutatva. Mint az 1. ábrán látható, az égetendő folyadéknak (a) tartánya az (i) lámpahenger fölső része körül van elrendezve. E tartányból a folyadék a (b) vezetéken át az izzótest fölött körösztben elrendezett (c) elgázosítóba vezettetik, honnan a gáz az (e) elegyítő csőbe, majd az (f) csövön át a (g) lángzóhoz jut. Az elgázosító a legtöbb izzófénylámpánál egy vastagfalú, egyenes csőből áll, melynek zárt fejvégénél finom kiáramlási nyílások vannak kiképezve. E gázosító csövek egész hosszúkban csaknem egyenlő körösztmetszettel bírnak s nagymértékben elősegítik a szilárd részecskék lerakódását, mely végeredményben a kiáramlási nyílások eltömődéséhez vezet. Különösen hozzájárul e hátrány előidézéséhez az elgázosító cső fejvégénél a finom fúratok szélső sora és a csőfal között keletkező belső perem vagy karima is. Továbbá, aránylag igen hosszú időt vesz igénybe, míg a vastagfalú csövek annyira átmelegednek, hogy az elgázosító rendes működésbe jöhet; már pedig mennél tovább tart a folyadéknak az elgázosítás hőmérsékletére való fölmelegítése, annál hamarább következik be szilárd részecskék lecsapódása. A jelen találmány szerint az elgázosító nem egy egyenes csőből, hanem két, talpával egymáshoz csatlakozó vékonyfalú, űrös (c) kúpból áll, melyeknek belső terét, csatlakozási helyüknél, egy központos fúratokkal ellátott (1) tárcsa két, egymás mellett fekvő szakaszra osztja föl. A gáz kiáramlási helyénél, a belső karima vagy perem kiküszöbölése végett, vagy fokozatos megszűkitéssel hozzuk a finom nyílást létre, vagy pedig egy az elgázosítónak belső terébe nyúló,
