31671. lajstromszámú szabadalom • Vevő nyomtató távírók részére

(D) mágnesek a (B) gyűrű körül körben | vannak elrendezve. Ha a mágnesek horgonyaikat magukhoz vonzzák, akkor a (C) emeltyűknek a (B) gyűrűbe benyúló karjai fölemelkednek, hogy az (F) lemez fölső fölületével rendesen egybeeső (E) peczkeket fölfelé eltolják és így az (F) lemezek csúszó (G) kar részére ütközőket képezzenek. A (G) kar az (I) betűkerék (E) tengelyén van megerősítve. A (H) tengely üres és állandóan forgatónyomatéknak van kitéve, azonban a forgásban a (G) kar megakadályozza, ha egy (E) peczek ezen kar útjába emeltetik. Ha az (E) peczek ismét rendes helyzetébe sülyed le, melyben a peczek az (E) lemez fölső fölületével egy színben van, akkor a (G) kar és ezzel együtt a (H) tengely, valamint an (I) betúkerék megfelelő részforgást végez. A betűkereken levő írásjelek száma és helyzete megfelel az (E) peczkek helyzetének és számának, úgy hogy a részforgások által az (I) betűkerék kivánt írásjele kiválasztatik és a (J) kalapáccsal kerül szembe, mely a festékszalagot és a papirost a betűkerékhez nyomja. A föltüntetett kiviteli példánál a betűkerék huszonnyolcz különböző írásjellel bir, melyeknek megfelelően ugyanannyi (E) peczek é3 (D) mágnes van elrendezve. Hogy a (H) tengelyre és (I) betűkerékre állandó forgatónyomaték hasson, az (A) lemezen a (K) elektromágnes (2., 3. és 10. ábrák) van elrendezve, mely időnként egy rugót tekercsel föl. A (K) elektromágnes gerjesztése alkalmával (a) horgonyát a (b) rúgó hatásával ellentétesen magához vonzza és a (c) kilincskereket a (dl) kilincs segélyével elforgatja, mi mellett az (e) kilincs a (c) kilincskereket azon helyzetben rögzíti, melybe a (dl) kilincs forgatta. A (c) kilincskerékkel az (f) dob van összekötve, mely a kilincskerék által föltekercselt (g) rúgót fogadja be. A (g) rúgó a (h) fogaskereket a (c) kilincskerék mozgatásával ellenkező irányban forgatja. A (h) fogaskerékkel az (i) fogaskerék áll kapcsolatban, mely a (k) tengely (j) fogaskerekét hajtja. A (j) fogaskerék a (k) tengely egyik végén van elrendezve, míg ezen tengely másik végén az (1) kúpkerék | ül, mely az (o) kúpkerék segélyével a (H) tengelyt hajtja. Az (I) betúkerék az üi-eges (H) tengelyben függélyesen mozgatható (L) tengelyen (7. ábra) ül. Az üreges (H) tengely (p) ütközővel vaz ellátva, mely az (I) betűkerékben levő lyukon áthatol és a (H) tengely forgásánál az (I) betűkereket magával viszi. Az (I) betűkerék az (L) tengelyen lazán ülhet vagy ezen tengelyre fölerősíthető; a föltüntetett esetben az (L) tengely és a betűkerék közötti összeköttetést a (q) peczek létesíti. Az írásjelek kiválasztására a következő berendezés szolgál: Az (A) alaplemezen az (o) tartócsap ül (1. és 5. ábrák), melynek (r) gyűrúfölületén az (s) lemez van (t) csavarok által megerősítve. Az (s) lemezzel a második laza (u) lemez van valamely rúgalmas eszköz, pl. a (v) rúgó (5. és 6. ábrák) által összekötve. A (v) rúgó egyik vége a fölső laza (u) lemezhez és másik vége az alsó helytálló (s) lemezbe kapaszkodik, mi által a laza (u) lemez a helytálló (s) lemezhez képest kissé elforgatható. Az (F) lemez az (0) tartócsapon (w) csavarok segélyével van megerősítve és az (E) peczkek az (s, u, F) lemezek lyukain átlépnek. Az (E) peczkek egyike mindig fölemelt helyzetben van, hogy a (G) kar forgása megakadályoztassék; e mellett a többi (E) peczek rendesen alsó helyzetben tartatik. A fölemelt peczek és az alsó helyzetben levő peczkek nyugalmi helyzetükben elreteszeltetnek; azonban mindegyik leszorított peczek fölemelhető és a (G) kart rögzítő fölemelt peczek alsó helyzetébe hozható, mire a peczkek ismét elreteszeltetnek. Az említett czélra a laza (u) lemezt oly lyukakkal látjuk el, melyek valamivel nagyobbak, mint az (s és F) lemezek lyukai. Az (F) peczkek (x) peremekkel bírnak, melyek az (u) lemez lyukain áthatolhatnak. Az (E) peczkeket az utóbbiakon az (F) lemez és az (x) peremek között elrendezett (y) rúgók tartják az alsó helyzetben, melyben az (x) peremek az (s) lemezre fekszenek. A két (u és s) lemezt összekötő (v) rúgó nyomását oly módon határozzuk meg,