31618. lajstromszámú szabadalom • Készülék függélyes mozgatható összekötő tag által a vonórúdhoz kapcsolt horoggal bíró vasúti kocsikapcsolások le- és kikapcsolására

- 2 — oly módon van foganatosítva, hogy a (h) tartórésznek az (m) tengely körül az (x) nyíl (1. ábra) értelmében való elforgatása által a horog alátámasztására és mozgatására szolgáló (i) és (j) fölületek többé vagy kevésbbé közelednek a függélyes helyzethez, miáltal a horog (b) hátsó részének a (h) tartórészhez támaszkodó hátsó (c) vége először előre és azután lefelé mozgattatik és pedig oly helyzetbe, melyből a horog hátsó vége önsúlya folytán legalsó helyzetébe sülyedhet. Egyidejűleg az (a) horog csúcsa is előre és fölfelé mozgattatik és végül a 3. ábrában rajzolt kiakasztott helyzetet foglalja el, melyben a (d) vonóhorgon lévő (f) összekötőtag fogva tartja, míg a horog hátsó (b) része az (n) ütközőkhöz fekszik. Az (m) tengelynek és a (h) tartórésznek a föntemlítettel ellenkező irányban való elforgatása által az (i) és (j) fölületek hátrafelé emelkedő lejtős helyzetbe kerülnek (4. ábra). Egyidejűleg a horog (b) hátsó részének villás (c) vége kifelé és fölfelé oly helyzetbe mozog, melyből a (c) horogvég ezután az (a) horog súlyának hatása folytán, az említett (i) és (j) fölületek mentén hátrafelé és fölfelé csúszik és ez által az (a) kapcsolóhorgot vagy leesni engedi, hogy a szomszédos kocsi teljesen hasonló horgába bekapaszkodhassék, vagy pedig i utóbbi hiányában az önműködő kapcsolásra I alkalmas helyzetbe hozza (1. és 2. ábra). A horgot ezen helyzetben a (b) herogrész (c) vége rögzíti, a mennyiben ezen (c) horogvég a (g) csapágybakok fölső végén elrendezett (o) kivágásokhoz vagy fölfekvésekhez támaszkodik (1. ábra). Ezen helyzetben a horog a forgatható (h) tartórészszel kapcsolaton kívül van, mely ennek folytán a horog és az ezzel kapcsolatos részek súlyától tehermentesítve van. A horog (b) részének (c) villás vége most a fix (g) csapágybakok és a forgatható (h) tartórész homlok- és oldalfelületeit körülfogja, úgy hogy ily módon a horog oldalirányú eltolása ki van küszöbölve, mi mellett az (n) ütközők megakadályozzák, hogy a horog (c) villás vége az említett csapágybakok és a tartórész alá kerüljön, a mi a készülék működési módját megakadályozná. A horog alátámasztására és mozgatására szolgáló berendezés különféleképen foganatosítható. A föltüntetett kiviteli példánál a készülék helytálló (g) csapágybakja két pofából vagy gyámból áll (11., 12. és 13. ábrák), melyek megfelelő távolságban vannak egymástól elrendezve és egymással a lapos (p) keresztdarab által vannak összekötve, mely csapok segélyével a jármű (el) mellső végének (1. ábra) ütközőgerendáján van megerősítve. A csapágybak mellső oldala függélyes (q) karimával bír, mely a kocsi homlokfalán van megerősítve és fölfelé hajlított (ql) kiugrásokkal van ellátva. Ezen (ql) kiugrások a (c) villás vég vezetékei gyanánt szolgálnak, hogy a (c) villás vég a csapágybak (o) kivágásába visszavezettessék, ha utóbbin túl fölfelé mozgott. A (ql) kiugrások továbbá megakadályozzák, hogy a hátsó horogvég a járművet megsérthesse, ha a kapcsolt kocsik hirtelen egymásra ütköznek. A csapágybakok (r) oldalkiugrásokkal is el vannak látva, melyek ütközők gyanánt szolgálnak. A forgatható (h) tartórész két függélyesen álló lemezből áll, melyek egymással és a (g) csapágybakokkal párhuzamosak; ezen lemezek (t) csapok által vannak egymással összekötve (8. ábra). A (h) tartórész a (g) csapágybakokban ágyazott (k) csap körül forgatható; a tartcrészt képező két lemez a csapágybakokon kívül van elrendezve. A lemezek külső szélei az (a) horog alátámasztására és mozgatására szolgáló föntemlített (i) és (j) fölületeket határolják. Utóbbiak közül az (i) fölület, — mely a tartórész azon oldalán fekszik, melynek irányában az (al) horogrész ki van görbítve •— fölső vége egy a másik lemez (j) fölületének megfelelő részénél jobban kiálló (il) kidomborodó résszel (9a. ábra) bír, mely a kikapcsolás megkönnyítésére szolgál, a mennyiben az (il) kidomborodás a (h) tartórész fölső (u) toldatai által letolt horgot oldalt billenti.