31615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás étpor előállítására
— 2 -kőképződést ezen reakciónak tulajdonítják. Ezenkívül — mint ismeretes — némely szervezetre az ammonsók előnyösebbek és hatékonyabbak, mint azalkaliák sói. Annak, hogy nátriumkarbonát fölöslegben legyen jelen, az ammoneitrátnak az alapanyaghoz való hozzáadása veszi elejét, amennyiben víznek egyidejűleg való élvezete mellett ezen só a nátriumbikarbonát maradékára hat és azt szénsav fölszabadítása mellett bomlasztja; a szénsav gyakorolja az ismert kedvező hatást a gyomornyálkahártyára, míg a czitromsav antiszeptikus tulajdonságaival a gyomor tartalmára hat. Nátriumszulfátnak adagolása az emésztés elősegítésére szolgál és a belek működését ismert módon támogatja, de nem oly erős mértékben, mint ahogy a magnéziumszulfát alkalmazásánál történik. Az ezenkívül hozzáadagolt, körülbelül 3% rákszempor esetleges gyomorsavfölösleg által fölbontható karbonátot képez. Miután az alkalmazott sók által a gyomorsav legnagyobb része leköttetik, a készítményhez kis mennyiség (2°/0 -ig) pepsint lehet adni. Minthogy a pepsin hígított savakban könnyen oldható, asszimilációja a gyomorban visszamaradó savnyomok által a további emésztési úton föltehető. Ezt támogatja csekély, körülbelül 4% savanyú káliumtartrátnak a készítményhez való hozzáadása. A készítmény azon sajátsága, hogy étvágygerjeszőleg hat, még azzal fokozható, hogy kis mennyiségben hozzáadjuk az erytraea centaurium, artemisia. abszinthium vagy acorus calamus borszeszes kivonatait. A tiszta nátriumbikarbonátnak, mint étpornak használatával szemben a jelen eljárás szerint előállított készítmény lényeges előnyökkel bír; de úgy elvben, mint alkatrészeiben minden más étpornak nevezett és gyógyászati művekben fölsorolt készíménytől különbözik, így dr. Geissler és dr. Möller Wien 1888-ban megjelent «Real-EncycIopaedie der gesammten Pharmacie» czímű mű IV. B) részében leírt Goelis-féle gyermek-, illetve étportól, azután a Hager-féle «Handbuch der pharmac. Praxis* czímű műben említett pulvis halodiaeteticus-tól, valamint a «Bersch chemisch-techn. Lexikon» Wien 1894. megjelent műben leírt étportól is. Azt állíthatjuk tehát, hogy ezen készítményekkel sem összetétel, sem előállítási eljárás, sem pedig az emberi szervezetre való hatásban analógia nem áll fenn. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás étpornak előállítására nátriumbikarbonát, ammoniumkarbonát, káliumtaratrat, rákszem por és nátriumszulfátból, esetleg pepsin hozzáadása mellett, az által jellemezve, hogy a nátriumbikarbonátot csekély mennyiségű, vegyileg tiszta sósavnak hozzáadagoiása által nátriumbikarbonát és chlórnátrium keverékévé változtatjuk át, melyhez az említett s-ó kon kívül még aminoncitrátot adagolunk-PMXAS RÉ8ZVÉMYTÁR8A8ÁG NYOMDÁJA BUDAFOSTCK
