31580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csöveknek és más üres testeknek hajtott hengerek és hajtott tövis segélyével való kinyújtására

vége a hengerlés kezdetén az (m2) kúpra illeszkedve, a vastagabb és vékonyabb tövisrész közötti (m3) fokhoz támaszkodik. Ha már most a tövist a csővel együtt a hengerek között áthúzzuk, akkor a cső mindenekelőtt mellső, megszűkített (bl) végével a hengerek közé nyomatik és kinyújtatik, a mikor is a megszűkített (bl) csővég az (m2) kúphoz támaszkodik. Már kis előrehaladás után a cső erős harántmetszetcsökkentés közben a tövishez képest előre mozogni iparkodik, vagyis a szűkített (bl) csővég a vékonyabb tövisrészre igyekszik rátolódni, úgy hogy az nemsokára az (m3) fokot és az (m2) kúpot elhagyja (3. ábra). A hengereknek és a tövisnek hatása alatt a csőfal az erős kompresszió következtében megvékonyíttatik. A hengerek és a tövis között kifejtett rendkívül nagy nyomás folytán a csőanyag arra terelődik, a hol a legkisebb ellenállásra talál, tehát előre és hátra; e mellett hosszirányban megnyúj tátik, a mi úgy a belépési pont felé, mint az (m3) fok felé történik, úgy hogy a mellső (bl) csővég a tövishez képest előresiet. A csőnek további kihengerlésénél (4. és 5. ábrák) a szűkített csővég a tövisen mindinkább előre tolódik, a mi akadálytalanul történik, ha az (m2) rész elegendően kúpos. Az (ml) tövistoldatnak azonban oly hosszassággal kell bírnia, hogy a kihengerlésnél tövistoldaton fokozatosan előre tolódó csővég a húzó pad fogószerkezetébe ne ütközzék, mivel máskülönben a csővégnek további előretolódása megakadályoztatnék és így a kihengerelt csőrésznek a tövisen való hullámszerű összenyomódása mégis bekövetkeznék. Az (m2) kúpot oly hosszúra méretezzük, hogy a szűkített (bl) csővég a hengerlés kezdetén ne illeszkedjék egyúttal a vékonyabb (ml) tövisrészre is, mivel ekkor a (bl) csővégnek előretolódása megnehezíttetnék. A tövis az (m2) kúp helyett az (ml) tövistoldat és az (m3) fok között, különösen vastagabb falú csövek hengerlésénél, egy I rövid közbenső hengeres résszel is lehet ! j ellátva, melyre a szűkített csővég kezdet| ben ráilleszkedik, ekkor azonban az (ml) tövistoldatnak vvékonyabbnak kell lennie, mint a közbenső résznek, nehogy a mellső csővégnek előretolódása megnehezíttessék, midőn a kihengerelt, vékonyfalú csővég már hosszabbá és az összenyomódás lehetősége nagyobbá vált. Ha a szűkített (bl) csővégnek a vékonyabb (ml) tövisrészen, illetőleg az (m2) kúpon való megszorulását az által akadádályozzuk meg, hogy a cső megnyitásának mértékét megfelelően kisebbítjük vagy pedig az által, hogy a mellső csővégnek hengerlés előtt való megszűkítésénél ezen részt nemcsak átmérőben, hanem falvastagságban is annyival kisebbítjük, hogy a hengerek a közöttük áthajtott csővéget nem szorítják erősen a tövis meghosszabbítására, akkor a csővég szabadon eltolható és így a kúpos vagy kisebb átmérőjű (m2) közbenső rész el is maradhat. A szűkített (bl) csővégnek belső átmérőjét tehát minden esetre olyanra kell szabni, hogy ezen csővég sem az (m2) kúpra, sem pedig a vékonyabb (ml) tövistoldatra rá ne szorulhasson. A (bl) csővégnek külső átmérőjét pedig oly kicsire kell szabni, hogy az (a) hengerek ezen csővéget az áthajtásnál össze ne nyomják. Ezen esetben a (bl) csővég hengerlés kezdetétől fogva a tövisnek (ml) meghosszabbításán eltolható marad, a mikor is az (m2) kúp teljesen el is maradhat. A tövist legczélszerűbben egy húzó pad láncza segélyével mozgatjuk, bár lehet ezen czélra más segédeszközöket is alkalmazni. A lánczot legczélszerűbben a tövis mellső végéhez kapcsoljuk, mivel ekkor a tövis húzásra vétetik igénybe. Lehetne azonban a tövist hátsó vége felől is mozgatni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás csöveknek vagy más ürös testeknek hajtott hengerek és egy hajtott tövis segélyével való kihengerlésére, az által jellemezve, hogy redő- vagy hul-I lámképződés megakadályozása czéljából a tövisnek azon részét, melyre a mellső