31576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás czinkszulfid előállítására
Ezen czélból egy fémből pl. vasból készült tartályba, mely adagoló és kiürítő nyílásokkal, gőz be- és elvezető, valamint baryumszulfidnak vagy más földalkáliszulfidnak bevezetésére szolgáló csővel van ellátva, zinkfémet, barytot és vizet adagolunk, előnyösen a következő arányokban: 300 súlyrész zinket, krbl. 200 « kristályosított barytot Ba (OH),, 8H2 0 és 400 « vizet. Az adagolás után a tartályt fokozatosan krbl. 100° C.-ra fölmelegítjük, hogy a baryt föloldódjék. E közben a baryt hydrogénfejlesztés közben baryumzinkáttá alakul át. A reakció maximális intenzitását 100° C.-nál éri el; mihelyt a theretikusan föloldható 47 zink súlyának ^ része a barytban föloldatott, a gázfejlesztés csökken. A föloldás, mely annál simábban megy végbe, mennél nagyobb a zink fölülete. az imént adott arányok mellett krbl. 10 perez alatt véget ér, föltéve, hogy a zink 4 kg.-ja krbl. 1 m2 -nyi fölületet nyújt. Az ezen reakció közben fölszabaduló hydrogént a zárt tartályban visszatartjuk, hogy értékesíthessük. Mihelyt a zink említett mennyisége, vagyis a jelenlévő barytban föloldható mennyi-47 segnek ^-ad része föloldatott, a tartályba 30 súJyrészt oly baryumszulfidoldatot vezetünk be, melynek literje krbl. 230. gr. szulfidot (BaS) tartalmaz, úgy hogy baryumhydráttá való átalakulása után a tartály tartalma literenként krbl. 430 gr. hydratizált barytot (Ba (OH)2 , 8H2 0) tartalmazzon. A baryumszulfidnak imént említett adagolási mennyiségét bizonyos határok között be kell tartani, hogy a tartályba bevezetett baryumszulfid mennyisége mindig kisebb legyen azon mennyiségnél, mely a föloldott zinkmennyiségből keletkezett baryumzinkát totális mennyiségnek hydratizált baryttá való átalakításához szükséges; ezen föltétel mellett a baryumszulfid a tartályba való bevezetésnél tökéletesen fölbontatik és baryttá alakíttatik át, a nélkül, hogy a zink föloldása késleltetnék, míg, ha ezen föltételt be nem tartjuk, vagyis ha a tartályba fölös baryumszulfidet vezetünk be, akkor a zink egy része közvetlenül szulfiddá alakul át és ennek következtében elszigetelteíik, a mi nagyban hátráltatja a baryumzinkát képződését. Ha tehát az említett föltételeket betartjuk, akkor zi/ikszulfid csapódik le és a megfelelő mennyiségű zinkát fölbontása által hydratizált baryum képződik. Az ekként megkezdett műveletet ipari üzemben foganatosíthatjuk, föltéve, hogy az anyagokat az adott arányban hozzuk össze. A baryumszulfidoldat fölbontásához szükséges baryumzinkát következetesen képződik és az eddigi eljárásoktól eltérően, folytonosan megújul a zinkfém föloldása következtében ; az ekként állandóan fölszabaduló hydrogén statu nascendiben hat be a képződő zinkszulfidre és ennek a bevezetésében említett tulajdonságokat kölcsönzi. Ezen hydrogénképződést még elősegítik a a tartály vasfalai, melyek a beadagolt zinkfémmel galvánelemet alkotnak. Ily viszonyok között a reakció intenzitása nemsokára csökken és bizonyos idő multával azt találjuk, hogy az előállított zinkszulfid bizonyos mennyiségű vasszulfidet, tartalmaz. íízen hátrány onnan származik, hogy a reakció közben a tartály vasfalain tapadó vasszulfidréteg képződik, mely a fémet elszigeteli és mely aunál gyorsabban képződik, minél inkább alkalkalmazunk polyszulfidekben gazdag baryumszulfidoldatot. Az ekként képződő vasszulfidréteg egyes részei leválnak és az előállított zinkszultidet, tisztátalanítják. Ezen hátrányt az által kerülhetjük el, hogy oly tartályt alkalmazunk, melynek falai zománezozva vannak, vagy mely egyéb, az egymásra reagáló anyagok által meg nem támadott anyagból van készítve. Ezen esetben azonban a művelet menete aránylag lassúbb, mivel a reakciót magát és a
