31555. lajstromszámú szabadalom • Központi állítóműveken alkalmazott emeltyű pályabiztosító szerkezetek számára

- <i -ellátva, melyek közül (il) a szerkezet nyugvó helyzetében a korong karimájának megfelelő kivágásában foglal helyet s így a laza korongot a fix állványhoz köti. Ha tehát a korongot elfordítani akarjuk, úgy első sorban ezen rögzítés alól kell fölszabadítani, illetőleg a (bl b2) emeltyűt úgy kell elfordítani, hogy az (il) fog a karima kivágásából kimozduljon. A korongnak ezen rögzítéstől való fölszabadítására és az (01) csap körül való elfordítására az (E) emeltyű s az erre szerelt (F) kézifogantyú szolgál, melyek a következő szerkezeti részekkel működnek együtt. Az (F) kézifogantyú az (s) rúd útján az (ol. és o2) csap körül mozgó összetett emeltyűszerkezettel áll összeköttetésben. Ezen emeltyűszerkezet áll az (ol) csapra ágyazott háromkarú (el e2 e3) emeltyűből, s az (e3) kar (o2) csapja körül elforduló kétkarú (fl f2) emeltyűből, melynek (fl) karjába az (r) tekercsrúgó van beakasztva. Az (el és e2) karok végein egy-egy bütyök van (ul u2), melyek normális helyzetben a (bl b2) emeltyű (b2) karjának (dl) nyúlványát fogják közre. A szerkezet működése már most a következő : Ha a korongot el akarjuk forgatni, akkor az (E) emeltyű végét megfogva benyomjuk az (F) kézifogantyút, miáltal az egy merev rendszert képező (e2, e3, fl, f2) emeltyűszerkezet (ul u2) bütykei a (dl) nyúlványt lefelé mozgatván, az egész (bl b2) emelytűt az (02) csap körül elfordítják. Ennek folytán a (bl) emeltyűkar (i) foga a korong (n) kivágásából kimozdul, a korong a rögzítés alól fölszabadul s elfordítható. Elfordítása az (E) emeltyű fölfelé mozgatása által történik: az (ul u2) bütykök elhagyják a (dl) nyúlványt, a korong elfordul, miközben a karima teste az (il i2) fogak közé jut s így a (bl b2) emeltyűt a korong egész útja alatt elfordított helyzetében rögzíti. A 3. ábrán föltüntetett közbenső helyzetben tehát az (ul u2) bütykök az állvány mellső ivalakú (al) bordájának belső, illetőleg külső fölületén csúsznak, a (dl d2) nyúlványok ezen (al) bordával épen szemben vannak s annak mintegy folytatását képezik, míg a karima teste az (il i2) fogak között fordul tovább. Az emeltyű végállása előtt az (ul u2) bütykök az (al) karimát elhagyva, a (d2) nyúlványt fogják közre s engedve az (r) rúgó hatásának, a (d2) nyúlványnál fogva a (bl b2) emeltyűt ismét ugyanazon irányban, mint előbb, igyekeznek elfordítani, s mivel a végállásban a korong karimájának ismét egy kivágása (n2) jut az (i2) fog elé, az elfordításnak semmi akadálya nincs, tehát a korong (n2—i2) által ismét rögzíttetik. Az emeltyű tervszerinti függőségének biztosítására szolgáló berendezés a következő részekből áll: A (bl b2) emeltyűvel csuklósan összekötött (1) rúdból, az ezzel szintén csuklós összeköttetésben levő (ql) karból, mely az (x) tengelyt mozgatja s az ezen tengelyre kellő számban szerelt (q2) reteszelő alkatrészekből. Ezen szerkezeti összefüggés következtében a (bl b2) emeltyűt csakis akkor lehet elfordítani, ha a (t) tolósínek úgy állanak, hogy a rájuk erősített (p) pofák a (q2) karok fölfelé való mozgását nem gátolják s így a (K) láncztárcsa csakis ezen sínek bizonyos állásánál mozgatható. Ha tehát a sínek úgy állanak, hogy vaí lamelyik (p) pofa a megfelelő (q2) kar fölé tolatott, akkor a (q2) kar, illetőleg az (x) tengely az elfordulásban meg van gátolva, az (F) kézifogantyút tehát benyomni nem lehet és az erre gyakorolt nyomás az (ul u2) bütykök s az (I) függőségi rúd útján a (ql q2), (p) reteszelő alkatrészekre vitetik át. Gondoskodva van azonban arról, hogy a kézifogantyúra erőszakkal gyakorolt nyomás a záró alkatrészeket bizonyos mértéken túl igénybe ne vehesse, nehogy azok a túlerőltetésnél lenyírassanak. Az (el e2 e3) és az (fl f2) emeltyűket az (r) erős rúgó tartja össze, s mivel az (ul u2) bütykök mindig a (bl 1)2) emeltyű valamelyik nyúlványára, illetőleg az (al) bordára támaszkodnak, ezen emeltyűk egy merev