31547. lajstromszámú szabadalom • Szorító szerkezet és kapcsolókocsi függő kötélpályák számára

- 2 -1. ábra a kötélszorítónak és a kapcsolókocsinak legegyszerűbb kiviteli alakját mutatja a 2. ábra A—B vonala szerint vett függélyes hosszmetszetben, a 2. ábra az 1. ábra C—D vonala szerint vett függélyes keresztmetszete, a 3. ábra a 2. ábra E —F vonala szerint vett vízszintes metszete, a 4. ábra ugyanazon metszési síkban, mint a 2. ábra, az önműködő kötélszorítónak egy további foganatosítását mutatja, melynél a vontató kötél a kocsit tartó szerkezet mindkét oldalán beszorítható, az 5., 6., 7. ábrák más kiviteli alakok részleteit tüntetik föl, a 8. ábra oldalról nézve, a 9. ábra pedig a 8. ábra G—H vonala szerint vett függélyes keresztmetszetben a találmánynak olyan foganatosítását mutatja, mely a tartó kötél alatt elrendezett vontató kötéllel bíró kötélpályáknál alkalmazható, a 10. ábrán hátulról nézve, a 11. ábrán pedig alaprajzban a görbe pályarészeknek a 4. ábrabeli kötélszorító segélyével való befutása látható, a 12. ábra két kapcsolókocsinak egy közbenső vagy átmeneti állomáson való alkalmazását három-három különböző helyzetben mutatja, míg a 13. ábra oldalnézetben, a 14. ábra pedig alaprajzban a vontató kötélnek görbékben való vezetését tünteti föl, mely esetben ugyanilyen módon két kapcsolókocsi rendezendő el, ha azt akarjuk, hogy a szállítókocsi a görbén önmagától, vagyis nem a vontató kötélen haladjon végig. A következő leírásban előbb az önműködő kötélszorítót, azután pedig az ennek önműködő nyitására és zárására szolgáló kapcsolókocsit fogjuk működési módjával egyetemben közelebbről ismertetni. A szállítókocsit tartó szerkezet (1) állványpofái között a szokott módon egy (2) tolóka vezettetik függélyes irányban (1—3. ábrák), mely a (4) kocsi (3) függesztő csapját hordja. A (2) tolóka (5) vezető hornyokkal van ellátva, melyeknek czélja abban áll, hogy a (6) szorítópofát a (7) emelő segélyével nyissák vagy zárják, a szerint, a mint a később leírandó kapcsolókocsi a (2) tolókát fölemeli, vagy pedig lesülyedni engedi. A (7) emelő hosszabb karja a (8) görgőknél vagy peczeknél fogva a (2) tolóka (5) hornyaival kapcsolódik. Mint már a bevezetésben említve volt, a (7) emelőnek, mint közvetítő elemek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a (6) szorítópofa ugyanazon eredménnyel legyen nyitható és zárható, tekintet nélkül arra, vájjon az (5) hornyok rézsútosan (2. és 4. ábra), vagy pedig vízszintesen (9. ábra) vannak-e elrendezve. A vezető hornyok azonkívül ívvagy szögalakban is kiképezhetők volnának. A hatások csak abban különböznek, hogy a vízszintes hornyokkal bíró (2) tolókának hosszabb utat kell megtennie, mint a rézsútos vagy ivalakú hornyokkal bíró tolókának, azonban ennek ellenében igen csekély súrlódást kell legyőznie, míg ellenben a szög- és ivalakú hornyok mindkét előnyt egyesítik magukban, vagyis csekély járat mellett, csekély súrlódást létesítenek. Azonkívül az ilyen vezető horony alkalmazása azon előnyt is nyújtja, hogy a szorító szétkapcsolás alkalmával először gyorsan, azután pedig lassabban nyílik meg, úgy hogy a szorítópofa és a vontató kötél nem kopik olyan mértékben, mint rézsútos és vízszintes hornyok alkalmazása esetén. A (7) emelő rövidebb karja a szorítópofa (6a) szárának egy megfelelő alakú kivágásával kapcsolódik (2. ábra). A (6a) szár eltolhatóan van a (9 és 10) állványrészekben ágyazva, melyek a járó kerekek (11) tengelyeinek magasságában vannak az (1) állványpofákra öntve. A (10) állványrész oly módon bővül ki, hogy a (7) emelő (12) forgáscsapját is magába fogadja. A szorítópofa (6a) szára a (2) tolókának egy függélyes kivágásán halad át. A (6) pofa a (13) vontató kötelet a (9) állványrész kiilső oldalához szorítja, mihelyt az ellensúly a (2) tolókát lefelé húzza, mire az utóbbi ezen mozgást az (5) vezető hornyok és a (7) emelő segélyevei fokozott erővel viszi át a szorítópofára. A 4. ábrabeli kiviteli alaknál a (10) áll-