31539. lajstromszámú szabadalom • Harmonium

állandó zárvatartása czéljából a (q) rúgó gyakorol nyomást. Az (e) emelők (k) nyúlványa villaalakú hasítókkal vagy kivágással bír, melyben a czélszerűen bőrből vagy más rugalmas anyagból való (m) lemezke talál helyet. Ezen (m) lemezkén a (e) billentyű, mint azt a 4. ábra mutatja, lazán nyugszik. Minthogy a (c) billentyűket egyik végükön a (d) csuklós részek, másik végükön a forgatható (e) emelők tartják, a keret oldalaihoz párhuzamosan mozognak lefelé és ismét vissza, ha valahol megüttetnek. Egy kóta megütése által az alatta fekvő (c) billentyű lenyomatik, a megfelelő (e) emelő a megfelelő (f) szelepet megemeli és a nyomó vagy szívó levegő a rekeszbe lép és a hangnyelv által az illető kótának megfelelő hangot létesíti. Az (u) kótalap vékony, simulékony papiros vagy szövetből ál], úgy hogy egy kóta megütése által mindig csak az alatta lévő (c) billentyű nyomatik le. A mint az ujjnak a kótalapra és következéskép a billentyűre gyakorolt nyomása megszűnik, az (f) szelep a (q) rúgó nyomása által záródik, mely rúgó egyúttal az (e) emelő közvetítésével a (c) billentyűt ismét rendes helyzetébe visszaemeli. Az (a) keretben elrendezett (c) billentyűk, a mint leírtuk, arra szolgálnak, hogy a rájuk helyezett (u) kótalap segítségével, melynek kótáit sorjában az ujjakkal ütjük meg, a melódiát játsszák, a nélkül, hogy a játszónak zeneismeretekkel vagy játékgyakorlattal kellene bírni; a hangszer azonban egyúttal oly játszók számára is be van rendezve, kik a szokásos módon közönséges billentyűrendszeren játszani akarnak és a kótákat lapról olvassák le vagy kóta nélkül akarnak játszani. Ezen czélból az (e) emelőknek (o) toldatuk van, melyeken (p) billentyűk vannak megerősítve. Ezen megerősítés a legegyszerűbb módon akkép történik, hogy az (o) toldatok fölső éle csúcsokkal van ellátva, melyekre a (p) billentyűk az alsó részükben lévő horonnyal fölhelyeztetnek. A billentyűk alső részében lévő hornyokat alkalmas ragaszanyaggal töltjük ki, mely kihűlése után az (e) emelőknek a csúcsokkal benyomott (o) toldatait rögzíti. Ha az (e) emelők a (p) billentyűkből álló rendszerrel működtetnek, akkor minden megütött (p) billentyű (e) emelője által a hangnak megfelelő rekesz megfelelő (f) szelepét megemeli. Az (e) emelővel összekötött fölső (c) billentyű ezalatt működésen kívül marad, mert az (e) emelő (k) karja a (c) billentyű (h) kivágásában szabadon mozoghat. A dallam a (c) vagy (p) billentyűrendszeren játszatik, a dallamkóták bal oldalán pedig külön (v) billentyűk vannak az akkordok számára ismert módon elrendezve. Az ismert hangszereknél minden (v) billentyűvel összekötött (w) szelep három rekeszt föd el, melyeknek hangjai egy akkordot képeznek és a (w) szelep emelése esetén egyidejűleg hangzanak. Minden akkord számára eddig három rekesz kellett és két akkord, pl. egy dur- és moll-akkord számára összesen hat rekesz. A mint a 2. és 5. ábrákból látni lehet, két-két akkordrekeszt akkép lehet egyesíteni, hogy hat rekesz helyett csak négy rekesz szükséges, a miáltal lényeges helymegtakarítást érünk el. Négy-négy egymás mögött vagy egymás mellett fekvő (x, y,y', z) rekesz közül a középső (y, y') pár az elválasztó fal eltávolítása vagy áttörése után egymással közvetlenül köttetik össze és a (w) szelepek csak két rekeszt födnek, t. i. (x) és (y)-t, illetve (z) és (y')-t. Az (x, y, y') rekesz nyelvei együtt egy, pl. dur-akkordot képeznek és a (z, y, y') rekeszek együtt szintén egy, pl. moll-akkordot képeznek. Ha megemeljük az egyik (w) szelepet, mely pl. az (x) és (y) rekeszeket födi, akkor egyidejűleg a három (x, y, y') rekesz hangjai megszólalnak, mert (y') és (y) rekeszek egymással közlekednek és így egyik a másiktól kapja a működtető levegőt. Ha ellenben a másik (w) szelepet, mely a (z, y') rekeszeket födi, emeljük meg, akkor egyidejűleg a három (z, y', y) rekeszek hangjai szólalnak meg, mert az (y) rekesz az (y') rekesszel össze van kötve és a szívó vagy nyomó levegőt ebből kapja. Az 5. ábrán az együtt két akkordot ké-