31537. lajstromszámú szabadalom • Újítások kocsikerekeken és szíjtárcsákon

képeznek, mely a kerék kerülete kivánt alakjának megfelelő alakú fából készült (f) betétdarabokkal töltetik ki. Ezen (f) betétdarabok és az (a) szegmensek közé gumimból vagy rugalmas anyagból álló (g) lemezeket fektetünk. Ezen szerkezetnél tehát a tulajdonképeni hordófölület a kerék testétől el van különitve s azonkívül a kerék rugalmassága tetemesen növeltetik. Hogy az (f) betétdaraboknak a szegmens alakú (a) részekhez való viszonylagos helyzetét biztosítsuk, a kerékkoszorú mindkét oldalához (h) fémgyűrűt illesztünk és csavarokkal vagy (i) szögecsekkel odaerősítjük. A betétdaraboknak a kerék kerülete mentén való elmozdulását a (h) gyűrűkön elrendezett és az ékalakú (f) részek közé nyúló (m) toldatok akadályozzák meg. A szegmensalakú (a) részek egyesítésére körülbelül a kerék közepén elrendezett (k) gyűrűk és (1) csavarok vagy szögecsek szolgálnak. Hogy ezen szerkezet előnyeit a küllős kerekekre is alkalmazhassuk, a kerékagy fölé eső küllővégeket ékalakúra faragjuk s úgy helyezzük el, hogy illesztőfölületeik a kerék (b) furatára érintőlegesen feküdjenek (lásd 6. és 7. ábrát). A küllők megerősítése a (d, d) karimákkal és az (e) csavarokkal történik, melyek a két szomszédos (n) küllővég között fekszenek. Azon czélból, hogy a külső küllővégeket a lökésektől megkiméljük és egyszersmind a kerék koszorújának rugalmasságát fokoz zuk, ez utóbbit két gyűrűalakú (q, r) részből készítjük, melyek oly módon vannak elrendezve, hogy a küllőcsapok csak a belső (q) koszorúrészen mennek át, és a két koszorú fölmetszési helye egymással diametrálisan szemközt áll. Ily módon a küllővégek kétszeresen rugalmas támasztékot nyernek, mivel az (s) csap és a (t) kiszögelés rostvége a koszorúrész rostjainak oldalára merőlegesen áll, a csap vége pedig nem a kemény kerékabroncsra, hanem rugalmas anyagra támaszkodik. Hogy a kerék koszorújának még nagyobb rugalmasságot adjunk, a két (q, r) gyűrűrész közé (u) gummibetétet helyezhetünk, mely, mint a 6. és 7. ábrán látható, lapos vagy pedig, mint ez a 8. ábrán látható, vályúalakú lehet, végül esetleg két beillesztett gyűrűből állhat (9. ábra). A tárcsakerekekhez hasonló módon állíthatunk elő a 10—14. ábra szerint szíjtárcsákat is. A 10., 11. és 12. ábrák két részből álló szíjtárcsát ábrázolnak, melyeknél az (a) tárcsaszegmenseket a kétoldalt elrendezett (o) fémlapok fogják össze és a szíjtárcsa a (p) rés, az (o) lapok pedig a (p) réshez képest eltolt vonal mentén választhatók el ketté. A két szíjtárcsa felett a közepükbe beeresztett (v) csavar és (w) csavaranya segélyével erősítjük össze (11. és 12. ábra), a mely anyákat közvetlenül (11. ábra bal oldalán), vagy közvetve az (x) csigahajtással egy kulcs segélyével lehet meghúzni. A 13. és 14. ábrák kétrészre osztott szíjtárcsát mutatnak, melynél a szegmensalakú (a) részek a két részből álló (d') lemezre vannak erősítve. Ezen lemezfelek mindegyike az agy felé eső részén (b') félaggyal, egymással szemben fekvő részükön pedig oldalt kiugró (y) fülekkel vannak ellátva, melyek a (z) csavarok fölvételére szolgálnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tárcsa- vagy küllőskerék, vagy szíjtárcsa, jellemezve az által, hogy a tárcsát alkotó részek, illetve a belső küllővégek ékalakúak, szorosan egymásra fekvő illeszkedési fölületei pedig a kerék fúratára, illetve a kerék agyára érintőlegesen vannak elrendezve. 2. Az 1. alatt igényelt kocsikerék, jellemezve az által, hogy az ékalakú részek egymásra illesztett fölületei közötti résbe vulkanizált gummi, vagy más rugalmas anyag van helyezve. 3. Az 1. alatt igényelt kocsikeréknél egyegy oldaltárcsával ellátott két részű agy, illetve az aggyal merev összeköttetésben álló tárcsa alkalmazása, melyek közé, illetve melyre az ékalakú kerék-