31508. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet mótor vagy folyadékszállító szerkezetként alkalmazgató gép forgó szárnyakkal és planétaművel

mely különösen léghajóknak függélyes irányban való mozgatására alkalmas. A léghajó vízszintes mozgatására szolgáló szerkezetek el vannak hagyva, a mennyiben ezen vízszintes mozgatás tetszőleges, ismert eszközök segélyével, pl. hajtó csavarral, vagy pedig ezáltal történhetik, hogy a léghajó hossztengelyének a súlypont eltolása által rézsútog helyzetbe hozatik. Az összelrendezése az 1—4. ábrákból látható. A gép közepétől kétoldalt az (fl) és (f2) szárnyak (1. és 2. ábrák) vannak elrendezve, melyeknek középvonala a (kl, k2, k3 és k4) forgattyúk segélyével az (ml) illetve (m2) kör mentén mozgattatik. Minden egyes szárny egy lencsealakú rácsos vázból áll, mely a 2. ábrában fölülnézetben, a 3. ábrában harántmetszetben és a 4. ábrában hosszmetszetben van föltüntetve. Ezen váz belsejében az utánaengedő (a) vitorla (3. és 4. ábrák) van kifeszítve, mely azonban a váznak csak (u) keretéhez van erősítve, Azon pontokban, a hol a szárnyaknak (s) merevítő rúdjai vannak elrendezve, a vitorlában megfelelő lyukak vannak kivágva. Nyugalmi állapotban a vitorla sík alakkal bír. Ha azonban a szárnyak mozgásba hozatnak, vagy ha a szárnyakra folyadék- vagy gázáram hat, akkor a vitorla mindinkább erősebben és erősebben kidomborodik és végtére a váz egyik feléhez illeszkedik. A szárnyaknak az (M) pont (lásd a 7—10. ábrák) körüli mozgatását a (k) forgattyúk az 5. és 6. ábrákban föltüntetett planotamű segélyével eszközük. A váznak (tl) és (t2) fő tartói (2, 3. és 4. ábrák) mindegyik végükön egy-egy (w) golyós csapot (5. ábra) hordanak. A váz mindkét végén elrendezett két (w) golyós csap egy-egy planetahajtó mű belsejében van ágyazva. A planetaművek a 2. ábrában (gl, g2, g3 és g4)-gyel vannak jelölve. Mindegyik planetamú egy (k) forgattyú (cl) csapján van elrendezve, mely a forgattyúval és a (G) csavarral egy darabban van készítve. A (G) csavarra a (zl) fogaskerék (5. és 6. ábrák) van rácsavarolva, úgy hogy a hajtómű mozgásánál a föllépő fognyomás a fogaskereket még erősebben iparkodik fölcsavarolni. Az (ol) csap körül a (p) lemez által helyzetében biztosított (S) korong forgathatóan van elrendezve, melybe az (o2) c3apok vannak becsavarolva, melyek belül a (d) perselyekkel együtt a (w) golyós csapok számára csapágyakat képeznek. Az (o2) csapokon a (z2) fogaskerekek vannak forgathatóan elrendezve, melyek a (z3) fogaskoszorúval és középső (zl) fogaskerékkel kapcsolódnak. A (z3) fogaskoszorú a (h) tok kerületén van elrendezve, mely a (zl) fogaskerék agyán forgathatóan van ágyazva. A (z3) fogaskoszorú jobb vezetés czéljábal és a toknak tömítő elzárása czéljából az (r) gyűrű (5. ábra) van a tokra csavarolva. A (h) házzal az (L) rúd (7—10. ábrák) van mereven összekötve, mely arra szolgál, hogy a szárnyaknak a planetamű által kölcsönzött mozgását vezényelje. Az 1—6. ábrákban ezen rúd nincs föltüntetve, de a 7. ábrákban négy különböző foganatosítási alakjában látható. Mind a négy esetben a (k) forgattyú az (M) pont körül a berajzolt nyíl irányában forog és a szárnyaknak hajtó részét képezi. A planetaműnek (o) középpontja ekközben a (B) körpályán mozog. A 7. ábrában föltüntetett elrendezésnél az (L) rúd mindig az (x) ponton át csúszik, mi mellett (y, x) egyenlő (y M)-mel. Miközben a (k) forgattyú (3. ábra) a planetaművet a körpályán körülveszi, a planetamű a (h) toknak az (L) rúddal való merev összekötése folytán a körpályán való mozgást csak úgy követheti, hogy a forgattyúnak csapja a tokban forog. Ezen oknál fogva a forgattyúcsapra erősített (zl) fogaskerék a (z2) fogaskerekeket forgásba hozza, melyek ekkor a (tl, t2) tartóknak (w) golyós csapja körül forogva és egyszersmind a (h) toknak (z3) fogkoszorúján körülfutva, a (tl, t2) tartókat magukkal menesztik; a szárnyak tehát a körpályán való mozgásuk közben egyszersmind saját tengelyük körül is forgattatnak. A 8. ábrában föltüntetett elrendezésnél