31503. lajstromszámú szabadalom • Automata kártyák, levelezőlapok és más lapos tárgyak árúsítására

lak (3. és 4. ábra) akként vannak egymás fölé fektetve, hogy a (b) kártyának hátsó (bl) sarka az (a) kártya hátsó (al a2) szélének közep.e elé, az (a) kártyának hátsó (al) sarka ellenben a (b) kártya hátsó (bl b2) szélének közepe elé nyúlik. A kártyáknak külső (a2 b2) sarkai (2. ábra)és külső hosszoldalai a (c) kártyatartónak (c2) és (c3) falai között vezetődnek. A (c) kártyatartó a (d) szekrényben van elrendezve, mely a kártyák kivezetésére szolgáló (e) kiadó nyílással bír és melyben az (f) kártyatolóka van elrendezve. A (c) kártyatartó a (g) tengelyre van erősítve, mely a (d) szekrényben forgathatóan van ágyazva. Az (f) kártyatolókának kettős rendeltetése van, a mennyiben egyrészt a (c) kártyatartét elállítja és másrészt a kiadandó kártyát a kártyaoszlopból kitolja. A kártyatolókának nnűködtetése ismeretes módon egy meghatározott pénzdarabnak bedobásától van függővé téve. A föltüntetett példában ezen czélból az (f) kártyatolóka nyugalmi helyzetében a(h) mérlegrúd által rögzíttetik, mely (hl) karjával az (f) tolókának villaalakú (f3) végébe nyúlik be. Ha az (i) nyíláson át a (k) pénzdarabot bedobjuk, akkor ez az (1) vezetéken a (h) mérlegrúdnak (h2) karjára gurul és ez által az (f) tolókát szabaddá teszi, úgy hogy ezt kihúzhatjuk; ha a kihúzott tolókát szabadon bocsátjuk, az az (f2) rúgó által eredeti helyzetébe mozgattatik. A 2. ábrában föltüntetett helyzetnél az (a) kártyasorozat áll az (e) nyílással átellenben, úgy hogy tehát az (f) tolóka (fl) toldatával az utolsó, például alsó (a) kártyának hátsó éle elé nyúlik, míg az utolsóelőtti kártya (bl) sarkán magán az (fl) toldaton fekszik. Ha most a tolókát a szakadozott vonalakkal rajzolt helyzetig kihúzzuk, akkor az (fl) toldat az utolsó kártyát a tartónak (cl c2) falrészei között a szekrénynek (e) nyílásán át kitolja. Az (a) kártya eközben teljesen sík és egyenes marad és útjában semmiféle ellenállásra nem talál, kivéve a sík alátéten és az utolsóelőtti (b) kártyánál föllépő csekély súrlódást. Az utolsóelőtti (b) kártya GS CLZ alátét közötti nyomás eközben még hozzájárul ahhoz, hogy a kártya a kitolás közben sík alakját megtartsa. Az (f) tolókának kihúzása közben az (fl) toldat mindig az utolsóelőtti (b) kártya alatt fekszik, úgy hogy az ezen kártyának élét meg nem ragadhatja. Ezenkívül az utolsóelőtti kártyának eltolását még a (c) kártyatartónak (cl) szöglete és (c2) falnak megfelelő szöglete is megakadályozza. A leírt módon részben kitolt (a) kártyát teljesen kihúzzuk és az (f) tolókát szabadon bocsátjuk. Az (f) tolóka ekkor az (f2) rúgó által eredeti helyzetébe menesztetik vissza és eközben a (c) kártyatartót akként forgatja el, hogy a (b) kártyasorozat jut az (e) nyílás elé. A kártyáknak sajátos kereszteződő csoportosítása folytán hat szöglet képződik, melyek lehetővé teszik, hogy az egész kártyaoszlopot a 3. és 4. ábrákban föltüntetett módon zsinórral körülköthessük. Az ekként körülkötött kártyaoszlopot könnyen szállíthatjuk a nélkül, hogy a kártyák helyzetükből eltolódnának. A zsinórt a kártyaoszloptól csak ennek a kártyatartóba való behelyezése után veszszük le. A kártyáknak keresztező egymásra rakása és azok két hosszoldalának, valamint egyik hátsó sarkának a (c) kártyatartó megfelelő kiképzésű falai között történő vezetése folytán még az is megakadályoztatik, hogy a kártyák a kártyatartó ideoda mozgása közben rendetlenségbe jöjjenek. A (c) kártyatartót hordó (g) tengelyre az (m) excenter van fölerősítve (5—8. ábrák), mely az (ml) és (m2) bevágásokkal bír. Ezen bevágások akként vannak elrendezve, hogy midőn az (a) kártyasorozat az (e) nyílás előtt áll, az (ml) bevágás a készülék középvonalában fekszik, míg ha a (b) kártyasorozat van az (e) nyílással szemben, akkor az (m2) bevágás esik a készülék középvonalába. Az 5—8. ábrák a kártyatartót működ-