31502. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázoknak nagyfeszültségű elektromos áram segélyével történő egyesítésére

kívül a (3) tengely csapágyait is megfelelően tömítjük. A kamrában a gázáram sebességét (32) csap (vagy a kézzel szabályozható (51) szelep, 7. ábra) szabályozza, mely az elvezető csőbe van szerelve, vagy pedig (ha a sűrített gázok energiáját fölhasználni akarjuk) egy (52) gép (7. ábra), melyen eme sűrített gázok átmennek, hogy a normális feszültségüket visszanyerjék. A gázokat a meg nem rajzolt gyűjtőbe vezetjük, hol a nitrogénvegyületeket leválasztjuk. Hogy az egymással egyesítendő gázoknak •— mielőtt azokat egymással kevernők és a fényívek hatásának kitennők — bizonyos elektrostatikai töltést adhassunk, az (1) kamrát két csoport bevezető csatornával szereljük föl, melyeket legelőnyösebben szigetelő anyagból készítünk és melyek mindegyikébe (53), illetve (54) elektromozó kamrákat építünk be. Eme kamrákban oly módon kiképezett (55), illetve (56) elektródákat rendezünk el, hogy az ezekkel érintkezésbe jövő gázok az elektródákkal összekötött nagy feszültségű (57) áramforrás elektrostatikai töltéssel láthassa el. Mikor a két gáz egy bizonyos töltés vett föl, azokat az (1) kamrában a fényívek jelenlétében keverjük, még pedig abban a pillanatban, melyben ások a fényívekkel érintkeznek. A készülék eme része a 8. ábrán látható, de csak annyit rajzoltunk abból meg, a mennyi az elektromozó berendezés föltüntetésére szükséges. Kísérletek igazolták, hogy a nitrogénoxydok termelési hányada tetemesen fokozható, ha a légköri levegőt tiszta oxygénnel keverjük és ha a légköri levegőt alkotó közönséges keverékhez, vagy az oxygén hozzávezetésével előállított keverékhez tiszta hydrogént is keverünk. A levegőhöz keverendő oxygént vagy oxygént és hydrogént külön úton, vagy az (5) csövön vezetjük az (1) kamrába. Megejtett kísérletek azt igazolják, hogy a legkedvezőbb eredményt akkor érjük el, mikor a keverékben az oxygén mennyisége körülbelül 50%, tehát az oxygén és nitrogén mennyisége közel azonos. Az energiamennyiség, mely a különböző keverési arányú keverékek azonos mennyiségűnek átalakítására szükséges, 20—90% oxygéntartalom esetére igen különböző, legkisebb azonban akkor, mikor az oxygén és nitrogén mennyisége közel azonos. Ha a levegőhöz, mint azt már említettük, oxygént vagy hydrogént adunk, a készüléket oly módon is szerkeszthetjük, hogy a nitrogénvegyületektől elválasztott, egymással nem egyesült gázokat a készülékbe viszszavezetjük, a mikor a készülék alkalmas pontjain csakis annyi friss gázt kell bevezetni, a mennyi az elfogyasztott gázok pótlására szükséges. Ebben az esetben az egymással vegyült és nem vegyült gázok keverékét a (6) csövön az elválasztó berendezésbe vezetjük, melyben a vegyületeket leválasztjuk és melyből a szabad gázokat az (5) csövön ismét az (1) kamrába vezetjük vissza; ebben az esetben a keverékhez csakis annyi oxygént és nitrogént vagy levegőt vagy hydrogént vezetünk, a mennyi a vegyületek képződése által okozott veszteségek pótlására épen szükséges. Ily módon nagy megtakarítást biztosítunk, mert mialatt a gázok a kamrán átmennek, csak aránylag kevés gáz vegyül egymással, tehát a nitrogénvegyületek leválasztására szolgáló kamrából elvezetett, változatlanul maradt sok oxygén és hydrogén nagy költségeket okozna. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás gázoknak kémiai úton történő egyesítésére, főleg a nitrogén oxygénvegyületeinek előállítására, az által jellemezve, hogy az egymással vegyülésre kényszerítendő gázokat egymástól elkülönítve, elektrostatikus töltéssel látjuk el, azután egy keverő kamrában egymással összekeverve, elektromos fényívek hatásának vetjük alá. 2. Az 1. alatt védett eljárás foganatosítására egy készülék, melynél a keverőkamrában egymáshoz viszonyítva, elmozduló elektródák vannak alkalmazva, az által jellemezve, hogy a gázokat egy-