31498. lajstromszámú szabadalom • Voltaivvel hevített elektromos kemencze

Az (a) kamrában fejlődött gázok és gőzök az (e) csatornában szállnak fölfelé s (1) kéményeken távozhatnak el, melyek a légvonat szabályozása czéljából (m) fojtószellentyűkkel vannak ellátva s falazott (n) talapzatokon ülnek. A töltőcsatornák torkolatai ellensúlyokkal ellátott (o) tolókák segélyével zárhatók el. A töltések fölvételére (p) asztalok szolgálnak. A (b) fenék fölszinének magasságában fekvő (q) nyílás a megolvadt anyag (fém) lebocsátására szolgál. A magasabban fekvő második (r) nyílás a salakok lebocsátására használható. Azon a helyen, hol a (k) födélboltozat az (n) kéménytalapzattal találkozik, egy (s) grafitgerenda van beépítve, melyen egy (sl) hűtő aczéloső halad át. Ezen csőben mnnka közben hideg vízáram folyik, azon czélból, hogy a boltozatok illesztési helyének deformációját megakadályozza. A tapasztalás azt mutatja, hogy a voltaívek hőjének előnyös kihasználása czéljából a kemencze födelét a fenékhez lehetőleg közel kell elrendezni, és pedig olyan közelségben, a milyet az elektródák átmérője megenged s melynél rövidzárlat még nem fordulhat elő. Ilyen körülmények között egyetlen tűzálló anyagból készült födélnek sincs elég ellenálló képessége, csupán a szénnek grafit alakjában, melyből ennélfogva a belső (cl) födél készül. Másfelől az izzó szén elégne, ha szabad levegővel érintkeznék s jó melegvezető képessége folytán nagy melegveszteségeket okozna, ha nem volna kellően védve. Tehát a (cl) grafitboltozat fölött bizonyos magasságban okvetlenül egy második, tűzálló anyagból készült (c2) boltozatot kell elrendezni, úgy hogy a két boltozat közé egy közömbös gázokból álló (c3) réteg van bezárva, mely az elégést és a hőveszteséget megakadályozza. Az (a) kamra födelének három rétegből, vagyis grafitból, közömbös gázból és tűzálló anyagból való készítése a találmány tárgyának egyik lényeges sajátosságát képezi. A találmány tárgyának egy másik lényeges vonása a kemencze kamrájának, a fényív-elektródáknak kölcsönös elrendezésében áll. A töltőcsatornáknak lehetőleg hosszúaknak kell lenniök, hogy a sugárzó hőt minél nagyobb fűtőfölületen lehessen közvetlenül kihasználni és azon hő nagy részét, melyet a kemencze kamrájából elsízálló és a betöltött anyag áramlásával ellenkező irányban haladó gázok és gőzök magukkal visznek, vissza lehessen nyerni. A töltőcsatornáknak minden esetben olyan hajlásszöggel kell bírniok, hogy a töltőanyag (szemcsék, tojásdadalakú testek, brikettek) sűrűsége és alakja szerint ezen anyag oly mértékben csússzék tova a csatoniák fenekén, a milyenben a fényívhez legközelebb fekvő anyagrészek megolvadnak. Ily módon a töltőanyag folytonos módon halad a kemencze kamrájáig. A kemencze két, vízszintes elektródák között képződő voltaívvel bír, a hol ezen elektródák egy ívlámpa szénpálczáihoz hasonlóan vannak elrendezve. Az elektródák a kemencze kamrájának két nyitott vége közelében foglalnak helyet, úgy hogy az egyes voltaívekből kiinduló sugaraknak és az izzó elektródák által kisugárzott hőnek körülbelül felé közvetlenül a szomszédos töltőcsatornák falaira és a csatornákban lévő, földolgozandó anyagra fejti ki hatását, míg a kisugárzó hő másik fele a voltaívek között fekvő tulajdonképeni kamrában hat. A kamra hossza, vagyis, a mi ugyanazt jelenti, a két voltaív közötti tér hossza egyfelől az alkalmazott elektromos áram erejétől, másfelől a földolgozandó anyag természetétől függ. Mindenesetre jó, ha ezen hossz úgy van megállapítva, hogy a kamrának az elektródáktól legtávolabb fekvő középső része még eléggé fölhevíttetik, hogy a fenéken összegyűlt, megolvadt anyagok hőmérséke a szükséges magasságban tartassék. Mint már említve volt, a kamrának olyan alacsonynak kell lennie, a milyen csak a rövidzárlat veszélyének elkerülése mellett lehetséges.