31493. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti vonatok gőzfűtési tömlő kapcsolatain
Megjelent 1904. évi november lió 4-én. MAGY szabadalmi 11vatal SZABADALMI LEIRAS 31493. szám. V/b. OSZTÁLYÚjítások vasúti vonatok gőzfűtési tömlőkapcsolatain. kocsis adolf máv. főkocsivizsgáló miskolczon. A szabadalom bejelentésének napja 1904 április hó 19-ike. A vasutaknál jelenleg használatban lévő gőzfűtési .ruggyanta tömlő kapcsolatok alkalmazása által a vonatok fűtésénél a következő hátrányok mutatkoznak : A tömlőkapcsolatoknak vászoubetétes ruggyantából készült tömlő szárai gőzzel való fűtés közben belső fölületükön állandóan ki vannak téve a forró gőz és forró kondensvíz romboló hatásának. Ez által a ruggyanta tömlő belsőbb rétegei egymásután áthevülnek és helyenként a vászonbetéttől elválva, hólyag formára földudorodnak. A mogyoró és dió nagyság között váltakozó hólyagok sűrűen egymás mellett képződnek, a melyek később megkeményednek és fölrepednek, va; gy továbbterjedő földudorodás következtében több hólyag egyesül s föltáskásodást okoz. E föltáskásodott ruggyanta rétegek később fölszakadnak s a vászontól elvált ruggyanta lapocskák teljesen leszakadnak, foszlányok alakjában a gőz által elragadtatnak s a gőzvezeték kisebb nyílásaiba szorulva, azokat részben vagy egészben eltömik, a mi a kocsik fűtését nagyon károsan befolyásolja. A ruggyanta csövek belső fölületeinek ilyen föltáskásodása a csövek tartósságát és ellenálló képességét nagy mérvben csökkenti, úgy hogy a ruggyanta csövek belső fölületeinek fölripacsosodása a csövek gőzvezető belső 30 mm. átmérőjű nyílását sok esetben 10—8 mm. átmérőjű nyílásra szűkíti, a mi azt eredményezi, hogy az ilyen tömlőkapcsolat után következő kocsik érezhetően rosszul lesznek fűtve. A ripacsos föliilet azonkívül nagy részben elősegíti a gőznek vízzé való megsűrűsödését és akadályozza a kondensvíz gyors lefolyását is. A levált ruggyantafoszlányok gyakran a tömlőkapcsolatok vízlebocsátó szelepei és ülései közé vagy pedig az e szelepeket visszahúzó sodronyrúgó menetei közé szorulnak, minek következtében a szelepek nem záródnak tökéletesen s a fönnmaradó nyílásokon át állandóan a szabadba áramlik a még ki nem használt gőz. Ehhez járul még, bogy a föntebbiek értelmében aránylag kevés idő alatt megrongálódott tömlőket gyakran kell ujakkal pótolni, mi a föntartási költségeket tetemesen növeli. A használatban lévő ruggyanta tömlőknél a vonatfűtésre vonatkozólag legnagyobb baj az, hogy a tömlő belső fölületeinek elromlott volta kívülről semmiből sem ismerhető föl. Az eddigi tömlőkapcsolatok alkalmazása mellett a gőzforrásból a vonat fűtésére csak 3Va légkörnyomású gőzt lehet a gőzvezetékbe beereszteni, mert nagyobb feszültségű