31489. lajstromszámú szabadalom • Egyfázisú váltakozó áramú mótor

cselesének menetei a váltakozó mágneses mező erővonalait metszik, minek következtében a szekundér elemben az áramok gyengíttetnek és ezáltal a mótor forgató nyomatéka is gyengül. Amint a mótor sebessége a szinkronizmus felé közeledik, a különböző tengelyek irányába eső mágneses mezők oly értékeket érnek el, hogy a transzf'ormátorhatásból vagyis a mezők váltakozásából eredő elektromotoros erők mindinkább megközelítik azon elektromotoros erők értékét, melyek az ezen mezők, erővonalainak metszéséből származnak, és a szinkronizmust az y. szög nagyságának megfelelő illetve ettől függő csekély értékkel túlhaladó sebességnél az elektromótoroserők egymást pontosan ellensúlyozzák. Ezen sebesség meghaladásánál az egyensúly ismét megbomlik és pedig az ellenkező értelemben úgy, hogy a mótor generátorként fog működni. A fönti magyarázatnál nem vettük tekintetbe a (3—4) vonal menti rövidzárásnak a primér mezőre való hatását, azonban tekintve azon nagy szöget, melyet a (3—4) vonal a primér mező irányával képez, világos, hogy a transzformátorhatás folytán ezen rövidzár által létesített áramkörben csak aránylag gyenge áram lép föl. A fönti magyarázat természetesen nem terjed ki az összes erőviszonyokra, csupán annak megértetésére szolgál, hogy mért van a mótor sebessége a szinkronizmust megközelítő értékre határolva. Nem szükséges, hogy a kefék, mint azt az 1. ábra mutatja, külön csoportokban legyenek rövidre zárva és nem kell a keféket épen negyedfázisúlag elrendezni. így ; pl. a 3. ábra oly negyedfázisú elrendezést tüntet föl. melynél az összes kefék össze vannak egymással kötve, a 4. ábra pedig ( háromfázisúlag elrendezett és egymással összekötött keféket tüntet föl. A gyakorlati kivitelnél czélszerü a negyedfázisú elrendezést alkalmazni, azonban két pólusú motornál a kefék számát háromtól fölfelé tetszőleges számig növelhetjük. A kefék számát csak azon körülmény határolja, hogy a legelőnyösebb indulási föltóteleknek bizonyos megfelelőleg nagyságú szöggel kell a keféknek eltolva lenniök, mely szög a kefék nagy száma mellett igen csekély, végtelen számú kefe mellett pedig zérus. A találmány lényege abban áll, hogy a keféket többfázisúkig rendezzük el és oly szög alatt helyezzük el, hogy a primér áramkör zárásakor oly eredő forgató nyomaték keletkezzék, hogy ez a motort forgásnak igyekezzék indítani, miáltal a mótor magától megindul. A gép szerkezetére nézve megjegyezhetjük, hogy tetszőleges számú pólussal birhat és hogy az ösmert taszítási motorok bármelyikének mintájára lehet szerkesztve. Előnyös azonban a primér elemet az indukciós motorok primér eleméhez hasonlóan szerkeszteni és elosztott tekercseléssel ellátni. A szekundér elem az egyenáramú gépek armatúrájához hasonlóan szerkeszthető és ily gépeknél alkalmazott bármely tekercseléssel látható el. A fönt leírt mótor jó hatásfokkal és a közönséges indukciós motorok erőfaktorának megfelelő erőfaktorral fog dolgozni. Az alábbi berendezés továbbá lehetővé teszi, hogy a motort az egységnek megfelelő erőfaktorral járassuk és hogy a primér áram mágnesező komponensét tetszőleges mérvben kompenzáljuk. Az 5. ábra ezen berendezést az 1. ábrának megfelelő elrendezésnél alkalmazva tünteti föl. Mint a rajzból látható, az egyik rövidzáró kefepár, a jelen esetben az (e, g) kefepár összeköttetése meg van szakítva és a kefékről leágazott (5, 6) vezetékekbe oly nagyságú és fázisú elektromotoros erőt vezetünk, mely a kivánt kompenzáció előidézésére szükséges. Általában szükségessé válik, hogy segédelektromótoros erőforrást kapcsoljuk a mótor szekundér tekercselésébe, hogy a primér áram mágnesező komponensét kompenzáljuk a mit a rajzban föltüntetett különböző alakoknál a keféket összekötő rövidzár megszakítása és a primér áramkörből transzformátor segélyével, vagy közvetlenül a primér tekercselés néhány menetéből vett csekély elektromotoros erő beiktatása által érünk el.