31474. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kocsik továbbítására

egész kocsisoron végig egyenletes maradjon. A második föltétel könnyen teljesíthető: elégséges, ha a kapcsolótengelyt a főten­gely két oly pontjával kapcsoljuk csuklósan (5—7. ábra), hogy a csuklópontoknak a jár­művek hajtótengelyeitől való (A B) és (Al Bl) távolsága egymással egyenlő legyen. Az 5. ábra eme föltételt két négykerekű, a 6. ábra két kétkerekű és a 7. ábra egy négy- és egy kétkerekű kocsi kapcsolása esetére tünteti föl teljesítve. Az (a) főtengelyről tetszőleges módon vihetjük át az erőt a liajtókerekekre. A 3. és 4. ábrán pl. láncznélküli áttevés látható, melynél a hajtókerék tengelyén alkalmazott differenciáláttevést egy Cardanus-féle ten­gely forgatja. Az (a) főtengely forgást las­sító áttevés alkalmazása mellett vagy enél­kül hengeres vagy gyengén kúpos fogas­kerekek útján van a (d) előtéttengellyel összekötve, melynek megnyújtása képezi a (g) hajtó tengelyre ékelt differenciáláttevést hajtó Cardanus-féle tengelyt. Lánczáttevéses jármüveknél az (a) ten­gely fogaskerékáttevés útján hathat a segéd­tengelyre, mely azután kúpkerékáttevés út­ján hajtja a lánczkerekeket viselő tengelyt. Az (a) főtengely, az ennek részeit egy­mással kapcsoló (b) tengelydarabok és a mozgást a hajtókerekekre átvivő szerkeze­tek képezik a kocsisor vontató vagy továb­bító berendezését. A kocsik azonban még egy második rudazat, a kormányrudazat útján is össze vannak egymással kötve, mely második rudazat mesterséges nyom esetében el is maradhat, közúti kocsiknál azonban föltétlenül szükséges. Annak meg­felelően, hogy a két egymást követő kocsi mindegyike két- vagy négykerekű, vagy az egyik két-, a másik négykerekű, a kor­mányrudazat maga különböző fog lenni. Mindenesetben teljesíteni kell azonban a következő föltételeket, melyek teljesítése nélkül valamivel hosszabb kocsisor nem ve­zethető elég biztosan a közutakon. Ha a motorkocsi (R) sugarú pályán mo­zog, az összes vontatott kocsiknak is ily pályán kell mozogniok, ha tehát a motor­kocsi egyenletes görbületű kanyarulatban mozog, az összes vontatott kocsiknak is ugyanebben a kanyarulatban kell mozog­niok. Megfontolás és tapasztalás azt igazolja már most, hogy ha egyenletes görbületű kanyarulatban a vontatott kocsik pontosan a motorkocsi pályáján haladnak, ugyancsak a motorkocsi pályáján fognak haladni, ha a kanyarulatban a görbület fokozatosan vál­tozik, sőt, hogy a vontatott kocsik még a közutak szokásos görbületi viszonyainál is követik a motorkocsi pályáját. A szélső esetekben azonban, pl. mikor a motorkocsi egyenes pályaszakaszról hirtelenül éles ka­nyarulatba megy át vagy viszont, a von­tatott kocsik a motorkocsi pályáját elhagy­ják és pedig annál nagyobb mértékben, minél távolabb van az illető kocsi a motor­kocsitól, de lezek az eltérések soha sem lesznek oly nagyok, hogy a vontatást za­varnák, a vezető pedig csakhamar oly gya­korlottá válik, hogy az ily esetekben föl­lépő eltéréseket figyelembe veheti. Ha a két egymást követő kocsi kétkerekű (8. ábra), vagy ha egy négykerekű kocsi után kétkerekű következik (9. ábra), a két kocsi alvázát valamely (C) ponton egy golyós­csukló útján közvetlenül és akként kötjük össsze, hogy (C D = C Dl) legyen, hol (D és Dl) a két egymást követő kocsi (s s) hajtótengelyének középpontja. Ha kétkerekű kocsi után négykerekű kö­vetkezik (10. ábra), vagy ha mindkét kocsi közönséges, forgatható mellső alvázzal bíró négykerekű kocsi (11. ábra), akkor, ha (a) a mellső alváz (E) forgáspontjáuak a hátsó kerekek tengelyének középpontjától mért távolsága, (b) a kormányrúd hossza és (c) ama (G) pont távolsága a hátsó kerekek tengelyének (G) középpontjától, melyben a kormányrúd a vontatott kocsihoz csatlako­zik, annak föltétele, hogy a két kocsi ugyan­azon a pályán mozog: (a2 —{—b2 = c2). Hátra van még az az eset, melyben a négykerekű kocsi mellső tengelye olyan, hogy a kerekek a mellső tengelyhez ezzel szemben elforgatható csapok útján csatla­koznak, mint ez a gép kocsiknál általában szokásos és mint ez — megfelelő kisebb

Next

/
Thumbnails
Contents