31468. lajstromszámú szabadalom • Vezérmű elektromosan hajtott járművek és vonatok számára

a menetkapcsoló tengelyén ülő (g) földkontaktuson át a földbe jut. A (VI) szelep gerjesztése folytán a (Pl) henger nyomás alá helyeztetik, és a (w) tengely, ezzel együtt pedig a (C) és (B) tengelyek is forgásnak indulnak. Ennek következtében egy második áramkör létesül, és pedig az (A) árambevezetéstől az (a, 1, 2, v, al) kontaktuson, (c) sínen, (b) kontaktuson és (V3) szelepen át a földbe. Miután tehát először a menetirányt megszabó (C) henger forgott, most már a (Ql) henger (o) dugattyújának nyomás alá való helyezése folytán az (F) menetkapcsoló forgattatik. Ez már most a motorok elé iktatott ellenállások lekapcsolását stb., valamint a motoroknak egymásutáni és párhuzamos kapcsolását ismeretes módon végzi. Hogy a (VI) szelep gerjesztve maradjon, ha a (g) földkontaktus meg is van szakítva, (Vl)-től (vl)-en át a (B) hengeren fekvő (d) sín útján egy második földösszeköttetést létesítünk. Ha az (F) menetkapcsoló nullahelyzetét elhagyta, akkor az (ml) és (m2) mágnesekhez áram nem juthat és így a (k2) zárókilincs kiváltása már nem lehetséges. Tehát mindaddig, míg a menetkapcsoló «menetre» van állítva, addig a menetiránykapcsolónak illető hengere bekapcsolva marad. Csak akkor, ha a menetkapcsoló ismét elérte nullahelyzetét, folyik az áram (ml), illetve (m2)-n át és pedig a jelen esetben az (A) árambevezetési helytől az (a2) kontaktusou, (e) sínen, (f) és (h) kontaktusokon és (m2) tekercselésen át a földbe. Ha tehát a (G) vezérlőkapcsoló az (I) menetállásból az (0) állásba megy át, akkor első sorban a (V3) és (VI) szelepek áramköre a vezérkapcsolón megszakíttatik, úgy hogy a (Q2) henger működésbe jut és a menetkapcsolót nullahelyzetbe visszavezeti. Ha ez megtörtént, akkor az (f) kontaktus záratik és az (ml) mágnes gerjesztetik, a (k2) kilincs kikapcsoltatik és most már a menetiránykapcsolót az (n) rúgók visszaforgatják. Jelen találmány tárgyát tevő vezérmű az eddig használatos berendezésekkel szemben következő előnyöket nyújtja: A menetiránykapcsoló alrészekre van osztva és a menetkapcsolótól térbelileg el van választva és attól mechanikailag függetlenítve, miáltal egyszerű és üzembiztos szerkezetet, valamint a kapcsolók könnyű elhelyezését érjük el. A menetkapcsolót csak akkor kapcsolhatjuk be, a mikor a menetiránykapcsolót már egyik vagy másik értelemben elforgattuk, minthogy a (V3) szelephez csak akkor juthat az áram, ha az (al) és (b) kontaktusok a (c) sínnel érintkeznek. A menetkapcsolónak mindig nullaállásban kell állania, mielőtt a menetiránykapcsolót be- vagy kiiktathatnék, tehát az utóbbi csak árammentes állapotban kapcsolható be vagy ki. Ezt azáltal érjük el, hogy a (VI) szelep a bekapcsolásnál csak akkor gerjeszthető, ha a (g) földkontaktus zárva van, ami csak a menetkapcsolónak nullahelyzeténél következik be és minthogy másrészt a (C) henger az erős áramkontaktusokkal csak akkor forgatható vissza a nullaállásba, ha az (ml) mágnes az (f) és (h) kontaktusok zárása folytán gerjesztetik, ami szintén csak a menetkapcsolónak nullaállásánál lehetséges. A föntiekben megmagyarázott kapcsolásokhoz azonos kapcsolások történnek természetesen akkor, ha a (G) vezérlőkapcsolót «hátramenet»-re forgatjuk, (II és III állás) azon különbséggel, hogy akkor a (Cl és Bl) hengerek lépnek működésbe. Ha menetközben az áram megszakad vagy a vezérkapcsoló forgattyúját az «előre» állásból (I—III) a «hátra» állásba (11—111) forgatjuk, akkor mindkét esetben a rendszer önműködőlég kikapcsol és csak ezután kezdődhetik meg az utóbbi esetben a hátramenetnek megfelelő kapcsolás létesítése. SZABADALMI IGÉNY. Vezérberendezés elektromosan hajtott járművek és vonatok számára térbelileg megosztott és elektromosan működtetett szelepek vagy más efélék által vezényelt menetirány- és menetkapcsolókkal, jellemezve az által, hogy a menetiránykapcsoló két külön hajtott részre van osztva, melyek közül az egyik az előremenet, a másik a hátramenet számára szolgál és mindegyikük külön szeleppel vezényeltetik, mely szelepek egy csak