31461. lajstromszámú szabadalom • Légtorpedókhoz és egyéb lövedékekhez való gyújtókészülék

kor az egyik mozgó kalapács helyett szi- | lárdan álló gyújtósizöget vagy gyújtóanyagot alkalmazhatunk. Minthogy azon időtartam, mely a dugatytyú mozgásához s esetleg a rúgó feszítéséhez és elengedéséhez szükséges, attól függ, hogy a dugattyú mozgatásához szükséges vízmennyiség mily gyorsan ömlik be a hengerbe, a víz beömlésének szabályozása által módunkban áll a gyújtás idejét s igy a vízszin alatti azon mélységet megállapítani, melyben a gyújtás végbemenjen. Mellékelt rajzon a találmánybeli gyújtókészülék két foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1—5. ábrán azon foganatosítási alakot látjuk, melynél a betóduló víz a dugattyú mögé van vezetve, míg a 6—8. ábra azon foganatosítási alakot tűnteti föl, melynél a víz a dugattyú elé van vezetve. (1) a légtorpedó orrának mellső része (1. ábra), (2) a gyújtókészűlék alaplemeze, mely a robbanóanyagot vagy általában a töltést tartalmazó kamra falába be van csavarolva s rajta középen egy (3) hengeres cső van elrendezve. Ezen csőnek hátsó végében (4) csapó kalapács (5) gyújtószöggel a szokott módon helyezkedik el; (4x) egy a (4) kalapács hátsó végéhez ütköző gyűrű. A (3) csőben még (6) mozgó kalapács van a gyújtóanyag számára való (7) térrel. Ezen hengeres (6) kalapácsot a (3) csőben eltolni lehet, azonban elforgatni j nem, s azt a (3) csőben kimetszett (9) ve- : zetékben mozgó (8) peczek egyenesen vezeti. A (6) kalapács csőalakú részében alkalmazott (10) dugattyú (11) peczekkel van ellátva, mely utóbbi a csőalakú rész falában, továbbá a (3) cső falában kiképezett (2) vezetékben mozog. Ezen vezetékeknek egy visszafelé görbített egyenes (13) folytatásuk van (2. ábra). A (6) kalapács csöves részének falából kiálló (14) nyelv rugalmasságánál fogva a cső belseje felé hajolni iparkodik. A (10) dugattyú közepén alkalmazott négyszögkeresztmetszetű (15) hosszfúraton (4. és 5. ábra) (16) rúd megy át, mely utóbbinak végén a (15) furatba illő (17) fej van kiképezve. A (16) rúd a (3) cső mellső végére fölcsavart (19) henger fenekén lévő (18) tömítőszelenczén halad át s a (19) hengerben mozgó (20) dugattyúval szilárdan össze van kötve. Ezen dugattyú a hengerfalban kiképezett s a dugattyú megfelelő kimetszésébe nyúló (21) borda által forgás nélkül egyenesen vezettetik. A (19) henger hátsó végébe két(22) cső torkolik, melyek a (23) hengerfödőhöz csatlakozó (24) térből indulnak ki, mely utóbbi térbe a (25) beömlő nyílással összekötött (26) cső vezet. (27)-nél tömítőgyűrűk vannak alkalmazva. A (25) beömlőnyílás a csavarmenetekkel ellátott (28) részen van kiképezve, mely a légtorpedó hegyébe van becsavarva. A (26) cső karimája alá (29) tömítő gyűrűk vannak helyezve. A (19) henger fölső végén (31) légkibocsátó nyílások vannak; a (18) tömítő szelencze és (10) dugattyú közé (32) csavarrúgó van beiktatva. (33 33) két úgynevezett védőszárny, mely a (2) alaplemezbe erősített (34 34) csapok körül elfordulhat. A védőszárnyak a (3) csövön lévő nyílásokon mennek át, és a (34) csapokon lévő (36) csavarrugók által egymáshoz szoríttatnak (1. és 3. ábra). Ezen normális helyzetükben, mint az 1. ábrán látható, az (5) gyújtószög és a gyújtóanyag közt feküsznek és ily módon ezen két résznek összeütközését lehetetlenné teszik, miáltal a szállítás vagy raktározás közben minden baleset ki van zárra. Ezen szárnyak forgáspontjukon túl meg vannak hosszabbítva s egymással két (37 37) csatlórúddal összeköttetésben állanak oly czélból, hogy föltétlenül egyidejűleg mozogjanak kifelé, ha a torpedó kellő gyors forgásba jutott. A szárnyaknak a külső helyzetükben való megtartására az alaplemezen két, (38 38) rugalmas nyelv vagy akasztó s a szárnyakon (39 39) bemetszések vannak, mely utóbbiakba az akasztók becsappannak s ezzel a szárnyaknak a gyújtószög és gyújtóanyag közé való viszszatérését meggátolják. A készülék, mely a forgás közben jön