31441. lajstromszámú szabadalom • Gátszerkezet a víz önműködő duzzasztására vagy elzárására

része tartja meg. Minthogy a (2) gátlemez az úszó túlnyomása által kissé ezen (7) kinyúló részhez szorul, faléczek, gummizsiuór vagy más egyébnek közbetételével elég jó tömítést érhetünk el a gátlemez mindkét szélén. Az (5) csapnak a vasszerkezetben való tömítése tökéletesen és könnyen végrehajtható. Minden ilyen gátszerkezetnek, hogy aknája a víz benyomulása ellen meg legyen védve, fölül teljesen be kell bádoggal borítva lennie és ahol a borítás mégsem elegendő, ott (9) görgőkkel ellátott (8) csúszólemezt alkalmazunk. Ezenkívül a mederfeneket úgy a gát előtt, mint mögött jól ki kell mélyítenünk, hogy a hordalék lehetőleg itt rakódjék le. Minthogy még sincs kizárva, hogy különösen finom homok keresztül hatoljon és az aknában lerakódjék, azért tanácsos az akna legmélyebb pontján egy (10) szállítócsavart alkalmazni, mely a homokot a folyóba épített, vagy partmenti (11) falhoz továbbítja (2. és 3. ábrák), honnan egy (12) úgynevezett paternosztermű emeli föl. A csavar tengelyének meghosszabbítása egyúttal a páternoszter alsó rozettájának tengelyét képezi és ennek lánczárói hajtatik. A csavar egész 25 méter hosszú lehet, és minthogy kétoldalt alkalmazható, a falak egymástól 50 méter távolságban lehetnek egymástól. A (3) úszó a (2) gátlemeztől természetesen el is választható és evvel a (13) csuklós rúd által köthető össze (5. ábra), mely elrendezés némely esetekben előnyösebb. A gátnak mindezen szerkezetei a gyakorlatban nagyobb úszókkal is épülhetnek, mint a minőket a számítás ad, mikor is az úszónak erőtúlmánya, ennek részbeni vízzel való megtöltésével kiegyenlíthető. Ezáltal az úszók szabályozhatók lesznek. Az úszóba egy legfeljebb legmélyebb pontjáig nyúló (14) szívócsövet illesztünk (4. ábra), mely fönt becsavart dugasszal zárható, e helyett, a fölösleges víz kiszívására, egy kézi szivattyú is fülcsavarható. A hajóvízrekeszek önműködő zárókapui (1., 2., 6., 7. ábrák) csupán vízfolyásával szemközt fordított önműködő gátszerkezetek, melyeknél az úszóknak csak az a föladata, hogy a gátlemez szerkezetét úszva olykép tartsák bármily vízállásnál, hogy a (15) él (6. és 7. ábrák), mindig egy kissé a víz fölött maradjon és azáltal a (5 15) sík, mely mindkét oldalt éppen a falakig ér, a vizet mindenkor elzárja. A kamra fölső zárókapuja (6. ábra) ily módon a fölső vízszint állandóan zárja, mivel az úszónak túlnyomása a falak kinyúló részéhez szorítja. Az alsó kapu (7. ábra) szintén úszik az alsó vízszinen, vagyis mindkét oldalt egyformán álló vízszin esetén, ugyanazon vízszinmagasságban. Amíg a kamra vízzel töltetik, a víztükör és vele a gátlemez síkja emelkedik és minthogy a vizet ez elzárja, az (5 15) síkra a víz nyomást gyakorol, mely az úszót folyton emeli a vízből el addig, míg a víznyomás nyomatéka nagyobb lesz, mint az önsúlyé, mire a gátszerkezet a legmagasabb vízállásnak megfelelő (5 16) véghelyzetét foglalja el, hol szintén falnyúlványok tartják, a kamra pedig teljesen zárva lesz. Oly kamráknál, melyeknél a hajókat csak kis magasságra kell emelni, zárást maga a gátszerkezet eszközli (1. ábra), ellenben nagyobb emelési magasság esetén a gátszerkezet fönt a kamra homlokfalára támaszkodik (7. ábra), hogy a víz a hajó áteresztő nyílás fölött tovább emelkedhessék. A gát (5 15) hossza első esetben az emelési magassággal egyenlő, második esetben az áteresztő nyílásnak megfelelően méretezendő. Hogy a gát végső helyzete eléggé hajoljék a vízszintes felé, hogy vízcsökkenés esetén ismét magától visszafordulhasson, az magától értetődik. Ezen zárókapuknak még az is föladatuk, hogy a hajókat maguktól, minden kezelés nélkül át engedjék haladni. E czélra a gátlemez egy (15 17) ellenfödéllel van ellátva 8 ezen két ferde síkján (18) csúszógörgőkkel bír. A bármely irányból jövő hajó haladásában könnyen lenyomja a gátszerkezetet csúszó görgőkkel való érintkezése által, elvonul fölötte s azután a gátszerkezet ismét magától fölemelkedik rendes helyzetébe s a vizet újra elzárja. Ezen zárókapuk úszói is nagyobbra ké-