31417. lajstromszámú szabadalom • Csöves kazán

nak elrendezve, míg a vékonyabb csöveknél kisebb egy közös (b) összekötő szelencze szolgál több ilyen eső számára. Ezen közös összekötő szelenczék alul (c) válaszfalak segélyével szakaszokra vannak osztva, ahol azonban a csövek átmérője már igen csekély és számuk igen nagy, a (c) válaszfalakat is elhagyjuk (1., 2. ábrák). A kazán el lehet látva otyan berendezéssel, melynek czélja a gőzfejlesztőkben folytonos vízcirkulációt létrehozni (3., 4. ábrák). A (d) viz- és gőzgyűjtők ugyanazon nyílásokon át közlekednek a gőzdómmal, mint a visszavezetésre szolgáló (e) csövek, melyekkel azok szomszédosak, vagy pedig külön szomszédos nyílásokon át. A (d) víz- és gőzgyűjtők a gőzdóm belsejében (f) csövek alakjában folytatódnak, melyek a vízszin magasságában (g) vízszintes könyökökben végződnek. E könyökök tengelyei a gőzdóm tengelyével bizonyos, pl. 45°-ú szöget képeznek (4. ábra). Bizonyos számú ilyen könyökcső egy irány felé van fordítva, míg ugyanilyen számú könyökcső néz az elsővel ellenkező irányba. A folyadék fölületén tehát folytonos körmozgás keletkezik a nyilak által jelzett irányban. Az (f) csöveken keresztül fölfelé áramló víz- és gőzáram az (e) csöveken át visszafolyó víz- és gőzáramtól el van választva, úgy hogy a cirkuláció teljesen szabályosan és folytonos sugárban megy végbe, (h)-val a hátulról előre, (j)-vel az elülről hátrafelé emelkedő csövek vannak megjelölve. A jelen találmány tárgyát képező különleges elrendezés az 5. és 7. ábrák bal oldalain van bemutatva. Ez ábrák megmutatják, hogy kéí-két V-alakban elrendezett elemből álló szomszédos fal között üres (k) kamrák maradnak szabadon, melyek elégetési kamrák gyanánt szolgálnak, ahol is e kamrák három környező fala csövekből áll. E kamrák tetejét (m) téglafalak alkotják, melyek a gázok közvetlen fölszállását meggátolják és azok eltérítését eszközlik, úgy hogy a gázok a csövek között keresztülhatolni kénytelenek. Az (n) rostély fölött a V-alakú csőcsoportok mindegyikének lábánál hasonló (ml) téglafalak vannak elrendezve, melyek a lángokat a (k) kamrákba benyomulni kényszerítik. A csőnyalábok fölött, esetleg a csőnyalábok csövei között is, ott, ahol ilyen kamrák már nincsenek, (o) falak vannak a csövekkel párhuzamosan elrendezve, melyek a gázokat kényszerítik eltávozásuk előtt igen kanyargós útat megtenni. A rajzon csak a csőnyalábok fölött elrendezett (o) falak vannak föltlintetve. Ha a kazán működésben van, az elégés a (k) kamrákban megy végbe, mert a lángok, melyek a csövek közé nyomulni igyekeznek, az (m) téglafalak által visszatartatnak. Örvénylő mozgás jön tehát létre, mely tökéletes elégést idéz elő. Azonkívül a téglák melege is igen kedvező hatással van a gázok tökéletes elégésére. A lángok a csőnyalábokon keresztben visszavezettetuek és az (o) falak által újra visszatérésre kényszeríttetnek. Az elégés után a gázokban még benne lévő összes meleg tehát kihasználtatik. A kazán működésének módja a következő : A víz a reservoirból egy vagy több (q) csövön keresztül folyik be és szétoszlik az (r) csövekbe, melyek a rostélytól egy téglafal által vannak elválasztva, vagy közvetlenül a gázokkal állnak érintkezésben. Ezen (r) csövek egy (s) csőbe torkolnak, mely a vizet egyenletesen eloszlatja a (t) szekrényekbe, melyekből a V-alakú csövek elágaznak. A víz ez utóbbiakban czirkulál, fölmelegedik és részben gőzzé alakul, az (u) gyűjtőkön keresztül kilép azokból és az (f) könyökcsöveken át a (p) gőztérbe jut. A tápvíz előmelegítésére szolgáló (w) edény (6., 7. és 8. ábrák), mely a lejtős csövek és a kazánfalak közt lévő térben van elrendezve és a gázok utolsó melegét átvenni van hivatva, el is hagyható. SZABADALMI IGÉNYEK. i. Csöves kazán V-alakban elrendezett csőelemekkel, azáltal jellemezve, hogy a csövek átmérője minden függélyes csősorban azoknak a rostélytól való távol-