31397. lajstromszámú szabadalom • Melegvízfűtési berendezés
— 2 — Ha a 100° C-nál magasabb mérsékletre , fölhevített, tehát kissé túlhevített víz a (w) tartály alsó részébe belép, a víz áramlási sebessége annak következtében, hogy a keresztmetszet hirtelen növekedik, tetemesen csökken és ez a lökésszerűen végbemenő sebességcsökkenés azt idézi elő, hogy a (w) tartályban, tehát egy bizonyos, meghatározott magasságban lévő helyen a vízből a gőzbuborékok kiválnak. Ennek megfelelően a víz bizonyos hőmérsékleténél, melyet a tűz önműködő szabályozásával tartunk fönn, a (w) edényben gőz gyűlik össze, melynek feszültsége az (5) vízoszlop — vagyis a (w) tartály és a kiterjedést megengedő edény vízszíne között lévő vízoszlop — nyomásának felel meg. Az (5) vízoszlop magasságának megfelelő megválasztásával a gőz feszültségét és így7 hőmérsékletét is szabályozhatjuk. Ennek az a következménye, hogy az újból megszűkülő (nl) csőben most már 100°nál magasabb hőmérsékletű, gőzbuborékokkal kevert víz emelkedik föl, a vízhez kevert gőzmennyiség pedig annál nagyobb fog lenni, minél nagyobb mértékben volt a (w) tartályba bevezetett víz túlhevítve, az (nl) csőben az (r) edény felé emelkedő vízoszlop fajsúlya pedig ugyanily mértékben csökken és ugyanily mértékben növekedik a (w) tartályban a gőzbuborékokkal kevert vízoszlop magassága. Ugyanis kezdetben a gőzbuborékok csakis a (w) tartály fölső végén válnak le és csak mikor a víz hőmérséklete növekedik, fog a (w) tartályban az a sík, melyben a gőzbuborékok leválása végbe megy, sülyedni, míg végül esetleg a (w) tartály fenekével esik egybe. A föntebb jelzett okokból a víz keringési sebessége a hőmérséklettel nő, ennek megfelelően a kazánt kisebb mértékben túlhevítve hagyja el és a (w) tartályban a sík, melyben a gőzkiválás végbe megy, újból emelkedik. A leírt folyamatok tehát a keringési sebesség szabályozásával azt idézik elő, hogy a kazánban lévő vizet a (w) tartály megfelelő méretezésénél és a kazánhoz és e kiterjedést megengedő edényhez viszonyítva, a megfelelő magasságban való elhelyezésénél bizonyos fokon túl túlhevíteni nem lehet, továbbá meggátolják, hogy a (w) tartályban az a sík, melyben a gőzbuborékok kiválása végbe megy, a (w) tartály feneke alá sülyedjen, vagyis a (w) tartály bekapcsolásával biztosítjuk azt, hogy a berendezésben a víz keringési sebessége állandóvá válik, a keringési sebesség maga pedig a (w) tartály viszonylagos magasságától kerül függésbe. Hogy az áramlás lökéseket ne idézzen elő, az emelkedő (nl) csövet megnyújthatjuk, úgy hogy ez némileg a (w) tartályban lévő vízbe nyúljék, mikor a (w) tartály fölső részében a lökéseket fölfogó gőzpárna fog képződni. A fölemelkedő vízzel keverődött gőz az (n). emelkedőcső legmagasabb pontján elágaztatott (n3) csövön át jut a kiterjedést megengedő edény fölső részébe (gőzterébe), a nélkül, hogy ezenközben zajt okozna. Ha már most a melegvízfűtési berendezést a jelzett módon üzembe hoztuk, a (w) tartályban és (nl) emelkedő csőben, esetleg a kiterjedést megengedő (r) tartályban kiváló gőz idő multával bizonyos nyomásra tesz szert, melyet el kell pusztítani, hogy a szabályozó berendezés megbízhatóan működhessék. Hogy ez lehetséges legyen, a fűtési berendezés visszavezető csövét, mielőtt az a kazánba jutna, a (q) szár segélyével ismét fölfelé vezetjük, még pedig körülbelül oly magasságig, mely a kiterjedést megengedő edény magasságával egyenlő és csak innen vezetjük a (v) száron a (h) kazánig vissza, a (q. v) visszavezetőcső fölső (u) részét pedig egy (t) cső útján kötjük össze a kiterjedést megengedő edény gőzterével, illetve az ebbe szabadon betorkoló (n) cső fölső részével, mely esetben a (q, v) csőbe a (t) cső vagy mint nyitott bemerülőcső, vagy mint nyitott összekötőcső torkollik be (1.ábra). A 2., 3. és 4. ábra eme (t) cső betorkolásának különböző módjai láthatók. A melegvízfűtési berendezésben tehát több különböző fajsúlyú vízoszlop van, ezek a következők:
