31395. lajstromszámú szabadalom • Távmérő

3. ábra pedig A—6 szerinti metszete; a 4. ábra a másik kiviteli alak oldalnézete ; az 5. ábra fölülnézete; a 6. ábra pedig elölnézete. Az (1 és 2) távcsövek közel a szemlencséhez egymással csuklósan vannak összekötve, úgy hogy az egyik távcső a másikhoz képest elforgatható. A föltüntetett kiviteli alakoknál pl. az egyik távcsőre a (3) hüvely, a másikra pedig a (4) csap van ráerősítve, mely (4) csap a (3) hüvelyben elforgatható s kiesés ellen tetszésszerinti módon, pl. az (5) csavar által van biztosítva. A két távcsőnek egymáshoz képest való elforgatása a (6) tengellyel történik, mely az egyik, a rajzban a (2) távcsőre erősített (7) tartóba van ágyazva és pedig olyképen. hogy hosszirányban el nem tolható. Ezen tengelybe (8) csavarmenetek (3. és 6. ábra) vannak bevágva, melyekre a másik távcsőre szilárdan ráerősített (9) csavaranya van rácsavarolva, úgy hogy a (6) tengelynek forgatása által a (9) csavaranya a (8) csavarmeneten eltolódik s ennek következtében az egyik távcső a másikhoz képest elforog, mely elforgásnak tehát a (6) tengelynek egy bizonyos elforgatása felel meg. Az 1—3. ábrában látható kiviteli alaknál a (6) tengelyre a nagyobb (10) és a kisebb (11) fogaskerekek vannak ráerősítve. A (10) fogaskerékbe a (13) fogaskerék kapaszkodik, melynek (14) tengelye tetszésszerinti módon a (2) távcsőre van ágyazva, s melynek fölső végére egy vagy több (15) mutató van ráerősítve, úgy hogy a (6) tengely elforgatása által ezen mutatókat is elforgatjuk. A mutatók elforgatásának mértékét a (16) tárcsán látható pontvonallal jelölt (2. ábra) mértéken (skálán) olvashatjuk le, melyen természetesen a beosztások olyanok, hogy arról közvetlenül az egyes szögelfordulásoknak megfelelő távolságok olvashatók le. A (16) tárcsa a (17) tartók segélyével a (2) távcsőre, vagyis ugyanazon távcsőre, melyre a (6) tengelyt ágyaztuk, van ráerősítve s czélszerúen tok gyanánt van kiképezve, mely fölül üveg-, vagy más átlátszó lappal van lefedve s melyben a (15) mutatók mozognak. Minthogy azonban egyes távolságoknál a (6) tengelyt s így a (15) mutatót is egynél többször kell körülforgatni s a távolságok nem a szögelfordulással, hanem annak tangensével állnak fordított arányban, a (16) tárcsán minden egyes körülforgatásra egy külön skálát kell készíteni s gondoskodni kell egyszersmind arról is, hogy megállapíthassuk, mely skálán kell a leolvasásnak történnie. E czélra szolgál a (11) fogaskerék, mely lassító áttétellel a (18) tárcsát forgatja, melyen a (16) tárcsának (19) kivágásán (1. ábra) át leolvasható, hogy hányszor forgattuk körül a (6) tengelyt, vagyis hogy a (16) tárcsának mely beosztásán kell a leolvasásnak történnie. A (16) tárcsán a skála természetesen mindig a czélnak megfelelően van megszerkesztve, mivel az egyes osztásvonalak egymástól való távola a szemlélt tárgynak ismeretesnek föltételezett magasságától függ. Katonai czélokra pl. két beosztást alkalmazunk, melyeknek egyike gyalogosra (1-8 m.), másika pedig lovasra (2*5 m.) vonatkozik. Leghelyesebb a skálákat empirikus úton megszerkeszteni. Ha tehát pl. egy gyalogosnak távolát akarjuk meghatározni, akkor a két távcsőbe belenézve, azokat a (6) tengely forgatása által a leírt módon úgy forgatjuk el, hogy a keletkező két kép pontosan egymás fölött áll, mikor is a (16) tárcsán a keresett távolságot leolvashatjuk. A" mérés pontossága teljesen kielégítőnek mondható, mivel a szemlélt tárgy, pl. gyalogos magasságának eltérése az ismeretesnek fölvett magasságtól (1-8 m.) alig egynehány százalék eltérést okoz. A leírt kiviteli alak azonban csak kisebb távolságok mérésére alkalmas, föltéve, hogy nem valamely magas tárgy (pl. hajó) távolának a meghatározására szolgál, mivel kisebb tárgyaknál (gyalogos vagy lovas) nagy távolság esetén a két távcső szögelfordulása oly kicsiny, hogy ennek a mutatóműre való átvitelénél okvetlenül megfelelő áttételeket kell használni. A 4., 5. és 6. ábrák egy ilyen áttételek-