31368. lajstromszámú szabadalom • Elcsattanó szerkezet kézi lőfegyverekhez

- 2 — hatja, míg az (f) sátorvas (i) áttörésébe belép (lásd az 5. ábrán szakadozott vonallal rajzolt helyzetet), azonban ily módon a lövést nem válthatja ki. A lövész tehát, hogy a lövést leadhassa, kénytelen a ravaszt az (f) kengyelen belül megfogni, mely esetben azonban az elcsattantást csak az a támaszkar és az ezáltal létesített nyugasz használata mellett végezheti. Ha a fegyver (m) gyors kioldó nyugaszszal van ellátva (7. ábra), a (k) ütőszög először ezen nyugaszba csappan be, midőn az ujj a támaszkar mentén lefelé kezd csúszni, a 7. ábrán egy ezen czélra különösen alkalmas (b) ravasz látható, mely a lövészszel a gyors kioldónyugaszba való becsappanást észrevehetően érezteti. A (b) ravasz két (c és d) nyomó szemölccsel bír, melyek közül az utóbbi a ravasz végén, a másik pedig a ravaszon oly módon van elrendezve, hogy ha az (a) támaszkar (c) hasítékába teljesen benyomatott (lásd a 7. ábrabeli helyzetet), az elcsattantás a gyors kioldó nyugaszig ment végbe. Az ezen becsappanás folytán ismét szabaddá lett (tehermentesített) ravasz most kissé ismét előre esik s az elcsattantó ujjra gyakorolt gyönge ütés által érezhetően jelzi, hogy az elcsattantás a gyors kioldónyugaszig már végbement. Ha a ravasz végén (d) nyomó szemölcs van elrendezve, a ravasz és támaszkar egyenlő hosszú is lehet Hogy a lövés a ravasz megtámasztása nélkül is leadható legyen, az (a) támaszkar levehetően, vagy mint a 7., 8., 11. ábrák mutatják, a fegyveren elállíthatóan és rögzithetően is elrendezhető. A 7. ábra szerint az (a) támaszkart egy (p) csukló köti össze a megerősítésére szolgáló (v) lemezzel s a támaszkar mögött a tusanyakon egy lefektethető (q) tartósín van elrendezve. A 8. ábra szerint a szintén lefektethető (a) támaszkar rögzítésére a (v) megerősítő lemez (vv) toldatában beállítható (t) csavar szolgál, mely úgy a támaszkar pontos beállítását, — mint teljes visszacsavarása esetén — a támaszkar működésen kívül helyezését teszi lehetővé. Ali. és 12. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (a) támaszkar (s) vezetékek segélyével a cső irányában előre és hátra tolható s a tusán megerősített csavaranya és a sátorvasban vezetett (t) csavar elmozdítható és rögzíthető, vagy pedig annyira visszahúzható, hogy teljesen működésen kívüli helyzetbe jut. A 11. és 12. ábrák még azt is mutatják, hogy a ravasz mögött elrendezett támaszkart nem szükséges meghasítani, ellenben a ravasz látható el a támaszkar átbocsátására szolgáló hasítékkal. Az (a) támaszkart az (f) sátorvas hátsó része is képezheti (9. és 10. ábra), mely esetben a sátorvas hátsó része a ravaszhoz közel áll és úgy van alakítva, hogy a ravasz felé néző oldala a támaszkart, illetve annak elhúzó lapját képezi. A ravasznak elcsattantás alkalmával való átbocsátásra az (f) sátorvasnak ezen (a) része megfelelő hosszú és széles (c) hasítékkal van ellátva. Hogy lefektethető és eltávolítható (a) támaszkarral és (m) gyors kioldó nyugasszal biró lőfegyvereknél ezen két rész működésen kívül legyen elhelyezhető, a 13. és 14. ábra szerint a gyors kioldó nyugasz egy (x) csavarból áll, mely az illető elcsattautó csapba a csőtengely irányában van becsavarolva s helyzete szerint a csap elcsattantó fölületéből kiálló vége, illetve az ezen fölület és a (k) ütőszög elcsattantó éle közé eső darabja az (m) nyugaszt képezi (13. ábra), vagy pedig, ha az (x) csavar visszahúzatik, az elcsattantás nyugasz nélkül megy végbe. Az (x) csavar szélső helyzeteit a csavar szárának (xl) kivágásba nyúló kis (y) állító csavar határozza meg (14. ábra). Ha az (x) csavar homloklapja elkopik, az (xl) kivágást a csavar fejének irányában meghosszabbítjuk, úgy hogy a nyugasz mélysége újból szabályozható lesz. Hogy a lövész gyors kioldó nyugasz nélküli fegyvereknél is egy hallható jel által figyelmeztessék az elcsattantás azon időpontjára, melyben az ujj a támaszkar mentén való lecsúszását befejezte, a 15. és 16. ábrán látható berendezést alkalmazzuk. Az ütőszög (2) hüvelyéből kiálló (1) tám-