31361. lajstromszámú szabadalom • Javítás villamos órákon

aránylag kevéssé terjed ki, a súlyok ellenben ólomötvözetből, melynek aránylag nagy kiterjedést tényező felel meg. Valamely hőemelkedés a rúd és a súlyok kiterjedését okozza. A rúd kiterjedése a súlyokat széjjel tolni igyekszik, míg a súlyok nagyobb kitertedése a határolókra gyakorolt nyomást és a súlyokat egymáshoz közelíteni igyekszik. Ezen elemek aránylagos mérete és kiterjedése olyan, hogy míg a (231) rúd kifelé terjeszkedik, a súlyok befelé terjeszkednek az eredő kiterjedés tehát a rúd és súlyok eredeti viszonyát tartja fönn. Ha a részek összehúzódnak hőmérsékletcsökkenés folytán, a súlyok nagyobb mértékben húzódnak össze, mint a rúd, a rugalmas kengyel a súlyokat a határolókkal érintkezésben tartja, minek folytán a súlyok egymástól eltávolíttatnak. Az inga részei úgy arányíttatnak egymáshoz, hogy a torziós drót (fonál) hőmérsékletváltozással járó hosszváltozása és merevsége is kiegyenlíttessék. Ezek után most már az óra működési módját fogjuk leírni. Tételezzük föl, hogy a (150) armatúra a (130, 140) elektromágnestől eltávolodott és (221) ingakontaktus az armatúra (151) kontaktusával érintkezik, akkor az áram következő módon kering, a gerjesztő áramkört alkotván: A (200) teleptől a (150) armatúra (151) kontaktusához, onnan a (221) kontaktuskaron át (220) ingarúdon keresztül, onnan a (13) ingatámcsapon át a (202) vezetékbe, onnan (130) tekercsen keresztül (203) vezetéken át (140) tekercsbe, onnan (204) vezetéken át a (iO) hevederbe, onnan (110 és 120) magokba, onnan (30) tartóba, onnan az armatúra forgó csapjába, onnan a (150) armatúrába, onnan (155) kontaktusrúgóba, onnan (156) kontaktustárcsába, onnan a (206) vezetéken át a telephez. Ezen áramnak csekély része a mágnest körülvevő mellékáramkörbe igtatott (211) szikragyöngítőben vezettetik el. A (130, 140) tekercseken átmenő áram az elektromágnest gerjesztvén, az a (lőO) armatúrát magához vonzza, mire az utóbbi a magok (111 és 121) sarkával érintkezésbe jön, mialatt a (170) kilincs (100) kilincskerék i fogain csúszva, az 1. ábrán bemutatott helyzetet foglalja el. Az armatúra ezen mozgása alkalmával a (155) rúgókontaktus (190) kontaktussal jut érintkezésbe,minél fogva a (157) kontaktustól elhajlíttatik és az áramkör megszakíttatik. Az armatúra mindazonáltal a mágnessel érintkezésben marad, míg az áram iránya megváltozik, mivel az aczélmagvak mágnessége egy ideig még megmarad. Az armatúrának ezen lengése a mágnes felé az ingának torziós elmozdulást kölcsönöz az (I) nyílhegy irányában. Ezen mozdulatnak az ingarúddal való közlése azonban nem történik pillanatnyilag. Mivel az ingarúd el van különítve a hajtószerkezettől és független az armatúra mozgásától, attól eltekintve, hogy indítását onnan nyeri, az armatúra megelőző kifelé mozgásánál nyert nyomatéka folytán az ingarúd az armatúra lengésének befejezése után rövid ideig még kontaktuskarjának rugalmas ellentállása és rúdjának csavarási nyomatéka ellenében (2) nyílhegy irányában forgását folytatni Miután a rúd és kontaktus ellenállása legyőzte az ingatest nyomatékát, az inga forgómozgása ellenkező irányú lesz és a (221) kar (töl) armatúra kontaktustól eltávolodni kénytelen a (152) kontaktus felé, mely kontaktussal való érintkezés által az áramkört ismét zárja. Az áram keringése ez esetben a következő : (200) telep pozitív sarkától (201) vezetéken át (208) vezetékbe, (209) ellentállást áthaladva (190) kontaktushoz, innen (155) kontaktusrúgón át (150) armatúrához, onnan (30) tartón át (110, 120) mágnesmagokon keresztül, (202) vezetéken át (13) ingatámcsapba, onnan (220) ingarúdba, onnan az azon levő (221) érintőkarba, ezen át (152) csapon keresztül (206) vezetékbe a telep negativ sarkához. A mágnesen keresztülmenő áram iránya ez által megváltozik és ennek folytán a mágnes sarkai is, miáltal a visszamaradt mágnessége gyengül, illetve közömbösíttetik. A (160) rúgó erre a (150) armatúrát a mágnestől visszahúzza és (170) kilinccsel (100) kilincskeréknek részletforgást kölcsönöz, melyet (16) szabályozó csavar határol. A kilincs-