31361. lajstromszámú szabadalom • Javítás villamos órákon
- 2 — Az óra szerkezete bármely alkalmas óraházban helyezhető el. Azon foganatosítási alaknál, melyet a mellékelt rajzok tüntetnek föl, az óraház a (10) hátlemezzel van ellátva, mely mellső lapján, annak széleihez közel (11 és 12) támcsapokkal, hátsó lapján fönt pedig egy hosszabb (13) ingatámcsappal van ellátva. A hátlemeztől izolálva, közel az ingatámcsaphoz (14) rövidebb támcsap és egy szintén a hátlemeztől izolált (15) támcsap pedig az ingatámcsaptól lejebb, annak közepén átmenő függélyes vonaltól oldalt van elhelyezve. A (20) óraszámlap a (10) hátlemezzel szemben van a (11, 12) támcsapra erősítve. Ezen számlap bármely megfelelő szerkezettel bírhat. A (10) hátlemez alsó hátsó részéhez nem delejes anyagból való (30) tartó van (31 és 32) csavarok segélyével vagy más módon erősítve. Ezen (30) tartó fölfelé emelkedik és megerősítési helye fölött kivágással bír, mely közte és a hátlemez között üres tért képez; a (10) hátlemez középpontjával szemben oldalt kinyúló (34) füllel és ez alatt két egy vízszintes vonalban fekvő, oldalt kinyúló (35, 36) füllel van ellátva. Az (50) központi tengely egyik vége a (10) hátlemez közepén levő csapágyban talál támaszt, másik vége pedig a (30) támasztó lécz szemben alkalmazott (34) csapágyában. Ezen tengely belső végéhez közel helytálló (51) peremmel és a (10) hátlemez és számlap közötti részén (52) fogaskerékkel van ellátva. A tengely külső végéhez (60) perezmutató van erősítve a (20) számlappal szemben. Az (50) tengelyt szokásos módon (70) óramutató r hüvely veszi körül, mely a (20) számlapon keresztül megy és külső végén ezen számlappal szemben (80) óramutatóval, belső végén pedig a (10) hátlemez és a számlap között (71) fogaskerékkel van ellátva. Az (50) tengely egyik oldalán alkalmas módon ágyazott (90) melléktengely van elrendezve a hátlemez és a számlap között. Ezen melléktengely (91) fogaskereke az (50) tengely (52) fogaskerekébe kapaszkodik és (92) kis fogaskerékkel van ellátva, mely az óramutatót hordó (70) hüvely (71) fogaskerekébe kapaszkodik. A perezmutató tengelyének mozgása ezen vagy más alkalmas módon vitetik át az óramutatóhüvelyre. Az (50) központi tengelyre (100) kilincskerék van alkalmazva, mely a (30) tartólécz (33) üres terébe nyúlik és (101) szorítógyűrű által szoríttatik az (51) peremhez. A hátlemez egyik felén valamely megfelelő szerkezetű elektromágnes van megerősítve. Az itt bemutatott kiviteli alaknál ezen mágnes (110 és 120) magból és ezeken alkalmazott (130 és 140) tekercsből áll. A magok egyik oldalukon (112 és 122) csavarokkal erősíttetnek a (30) tartóhoz, másik oldalukon pedig (40) hevederhez vannak kötve. A (30) tartón áthatoló (111 és 121) végeik képezik a mágnes sarkait. A (30) tartólécz (35, 36) füleibe az elektromágnes alatt csuklósan beakasztott (150) armatúra fölfelé, nevezett elektromágnes kinyúló sarkain túl terjed s azokkal érintkezésbe jön, ha a magok delejesekké Úsznék. Az armatúra oly berendezéssel bír, mely azt a mágnestől eltávolítja. Ezen berendezés jelen esetben (160) rúgóból áll, a melynek egyik vége a (40) tartólécczel összefüggő (41) karhoz, másik vége a (150) armatúrához van annak forgócsapja alatt erősítve. Ezen rúgó az armatúrát a mágnestől eltávolítani igyekszik. A (150) armatúra fölső részén a (158) karon (170) kilincs van megerősítve, mely a (100) kilincskerék fogaiba kapaszkodik. A (15) támcsap a (16) csavart hordja, mely a kilincs mozgázát határolja, mi által a (160) rúgó hatása korlátolva van. A rugóval fölszerelt (180) zárókilincs a (100) kilincskerékbe kapaszkodva annak hátrafelé való mozgását megakadályozza akkor, midőn a (170) kilincs visssafelé mozog. A (150) armatúra fölső részén egymással szemben két elektromos kontaktus szigetelő anyagból való rövid (153) keresztrúd segítségével van megerősítve. Az armatúra még egy harmadik (157) kontaktust is hord, mely czélszerűen a (154) csapra alkalmazott és a (150) armatúrához elszigetelten erősített (156) tárcsához van erősítve. A nevezett armatúrával villamosan
