31317. lajstromszámú szabadalom • Gerjesztőmótor, vagy generátor gyanánt használt indukcziós gépek számára

következnék, semmiféle zavar nem keletkezhetik, mert a váltakozó áramú generátor, mely ekkor majdnem teljesen üresen dolgozik, a szükséges korrigáló áramokat túlságos fölhevülés nélkül szolgáltathatja. A föntebbiekben föltételeztük, hogy a gerjesztőgép statorán semmiféle tekercselés nincs. Ez igen czélszerű elrendezéstől némely esetekben előnyös eltérni. A statoron ugyanis két vagy több különböző tekercselést rendezhetünk el, még pedig két czélból: 1. Hogy egy új mágneses teret létesítsünk, mely a belsejében forgó fegyverzet két-két keféje között az ezen kefék egyikéből a másikba folyó áraméval egyenlő fázisú vagy ahhoz képest félperiodussal eltolt elektromótorikus erőt fejleszt. Ily módon a gerjesztőgép tengelyétől munkát átvéve, vagy annak átadva, az indukciógép szekundíir áramköreinek ellenállását mesterségesen nagyobbíthatjuk vagy csökkenthetjük ugyanoly módon, a mint ezt azok önindukció-koefficiensének mesterséges módosítása által elértük. 2. Hogy a fegyverzet áramköreiben átfolyó áramok által létesített mágneses teret erősbítsük vagy gyengítsük; bizonyos esetekben az erősbítés igen czélszerű lehet. Az említett tekercseléseket természetesen •gen sokféleképen rendezhetjük el. A következőkben a tekercselésnek egyik módját fogjuk részletezni. A 6. ábn i egy kétsarkú gerjesztőgép statorának sémáját láttatja. A két tekercselés elrendezhetése czéljából, melyek a fönt részletezett két eredmény egyidejű eléréséhez szükségesek, a statoron egymástól egyenlő távolságokban tizenkét bemetszést képezünk ki. A sémában csak az egyik tekercselés van föltüntetve, mely három, egymáshoz képest 120° alatt elrendezett indentikus (67, 67), (68, 68), (69, 69) csévéből áll. A (67) csévének a tengellyel párhuzamos két ága két egymással diametrálisan szemben fekvő bemetszésben van elrendezve, míg a tengelyre merőleges része két félág által képeztetik, melyeknek egyike a rajzban telt vonallal, másika pedig szakadozott vonallal van berajzolva; a két ág különböző síkokban van elrendezve, hogy a három cséve egymást átlapolhassa. A (67) cséve kivezető vége a (70) kefével van összekötve, bevezető vége pedig a (73) pontban vari. A (68) cséve kivezető vége a (7!) kefével van összekötve, míg bevezető vége a (74) pontban van. A (69) cséve kivezető vége a (72) kefével van összekötve, míg bevezető vége (75)ben van. Az indukciógép három szekundár áramkörének szabad vége a (73, 74 és 75) bevezető végekkel van összekötve. Ezen elrendezésnél a dolog úgy áil, mintha az áram, mely a fegyverzetbe a (70) kefénél jut be, abból egy a (73) pontnál, tehát diametrálisan szemben fekvő, képzelt (701) kefén kilépne, és mintha ezen képzelt (701, 711, 721) kefék egy, neutrális pontot alkotó, rövidre zárt áramkör által volnának összekötve. Ugyanazon áram, mely a (67) csévén átfolyik, oly mágneses teret létesít, melynek váltakozásai ugyanoly fázissal bírnak, mint az áram maga és melynek iránya a (70, 701) kefék összekötő vonalára merőleges. Az ezen mágneses térben forgó fegyverzet keféi között tehát oly elektromos erőt ! fejleszt, melynek fázisa a (67) cséve göngyölési iránya szerint saját fázisával egyenlő vagy ehhez képest félperiodussal el van tol va. A fegyverzetbe bevezetett áram már most a helyett, hogy a képzelt (701, 711, 721) keféknél kijönne, a fegyverzetben ismét eloszlik, minek következtében intenzitásainak algebrai összege mindig zérus lesz. Az elért eredmény ezért ugyanaz marad. Tegyük föl már most, hogy a statoron egy második hasonló tekercselést rendezünk el, melynek csévéi a kefékhez képest ugyanoly módon, de az első tekercseléshez viszonyítva 90°-al eltoltan vannak elrendezve, a mi lehetséges, mert hiszen a stator tizenkét bemetszéssel van ellátva. Ezen második tekercselés oly mágneses teret és