31314. lajstromszámú szabadalom • Váltó hajtómű
A (9 ós 10) tárcsák egymás felé fordított oldalukon, egymással párhuzamos, csigavonalalakú (13) hornyokkal vannak ellátva. Ugyanilyen (13) hornyok vannak a (10 és 11) tárcsák egymásfelé fordított oldalain is. A (9 és 11) tárcsák hornyai a tárcsák középpontjától kiindulólag azok kerülete felé az óramuta'ó irányával ellenkező irányban, tehát jobbról balfeié haladnak, míg a (10) tárcsa két oldalán lévő hornyok szintén a tárcsa középpontjától kiindulólag, annak kerülete felé az óramutató irányával megegyező irányban, tehát balról jobbfelé haladnak. A (9, 10 és 11) tárcsák között, ezek hornyolt fölületének közvetlen közelében (14, 15, 16 és 17) lemezek vannak elrendezve, melyek a koszorúrészek vezetésére szolgálnak. A (14) lemez (141 ) karimával bír, mely a (9) tárcsa szélét körülveszi. A (15 és 16) lemezek kerületükön, egymáshoz erősített (151 és 16') karimákkal vannak ellátva. A (17) lemez végre kerületén (171 ) karimával bír, mely a (11) tárcsa külső oldalán elrendezett (18) lemez megfelelő (181 ) karimájához van erősítve. A (14 és 15) lemezek egy (19) hüvely végeire vannak erősítve, mely a (9 és 10) tárcsák közt a (6) tengelyen szabadon elforgatható. Ugyanilyen módon a (16 és 17) lemezek egy (20) hüvely végeire vannak erősítve, mely a (10 és 11) tárcsák közt a (6) tengelyen lazán foroghat. A (18) lemez végre egy fogaskerék és fogas kapcsoló gyanánt kiképezett (21) tárcsához van erősítve (5. ábra), mely szintén lazán forog a (6) tengelyen. A (14, 15, 16 és 17) lemezek valamennyien egymással egyenlő szögeket alkotó (22) sugárirányú hasítékokkal bírnak, melyek (23) koszorúrészek fölvételére és vezetésére szolgálnak. A karimával bíró (19l , 201 ) gyűrűk, melyeknek karimái a (22) vezető hasítékokkal összeeső sugárirányú bevágásokkal bírnak, egyrészt az illető (19 és 20) hüvelyekhez, másrészt a (14, 15, 16 és 17) vezető lemezekhez vannak erősítve és létesítik azok szilárd kapcsolatát. A 6. ábrán külön kirajzolt koszorúrészek mindegyike egy sima (24) rúdból áll, mely két végén a (13) csigavonalalakú hornyok keresztmetszeti alakjának megfelelő alakú (25) fogakkal bír. Mindegyik koszorúrésznek a szíj fölvételére szolgáló részét egy (26) lemez alkotja, mely (261 ) nyúlványokkal bír. E nyúlványok a (24) rudat fogják közre és ehhez egy (27) szögecs segélyével vannak erősítve. Az egyes koszorúrészek úgy vannak elrendezve, hogy az egyes koszorúrészek tartó fölületei egyenlő távolságban vannak a forgási tengelytől, daczára annak, hogy mindegyik koszorúrész a csigavonalalakú horony valamely helyén van, mely valamivei nagyobb távolságban van a forgási tengelytől, mint azon hely, hol a megelőző koszorúrész van. A koszorúrészek ezen koncentrikus helyzete vagy úgy érhető el, hogy a (25) fogakat az egyes koszorúrészeken különböző magasságban rendezzük el, vagy úgy, hogy a (26) tartó fölületeket a (24) koszorúrészek különböző mélységű bevágásaiba erősítjük be. Látható, hogy a (14, 15, 16, 17 és 18) lemezek a (19) hüvely, továbbá a (15l , 161 ) karimák, (20) hüvely és a (171 , 18l ) karimák -közvetítésével szilárdan vannak egymással összekötve, úgy hogy a (18) lemez forgatásával, mely a (21) tárcsa közvetítésével történik, a (14, 15, 16, 17) vezető lemezek a (6) tengelyhez ós az erre erősített (9, 10, 11) hornyolt tárcsákhoz képest tetszőlegesen elforgathatok. Ezen elforgás következtében a koszorúrészek (25) fogai a (13) hornyokban csigavonal alakjában, a (22) vezető hasítékokban pedig sugárirányban eltolódnak. Ilykép az egyik koszorút alkotó koszorúrészek a szíjtárcsa átmérőjének kisebbedése mellett befelé, a másik csoporthoz tartozó koszorúrészek pedig a tárcsa átmérőjének nagyobbodása közben kifelé elmozognak. Alkalmas mechanizmus segélyével, mely a 2. és 3. ábrákon (6) tengely jobboldali végénél látható, a vezető lemezeket a hornyolt tárcsákhoz képest el lehet forgatni, vagy ha a koszorúrészek be vannak állítva, a (6) tengellyel kapcsolatba lehet hozni. A (21) tárcsa ugyanis, mely a (18) lemezt tartja, (29) fogkoszorúval és (30) kapcsoló fogakkal van ellátva (5. ábra). Egy (31)
