31267. lajstromszámú szabadalom • Karburátor

lékkel mozgathatunk, arra szolgál, hogy segélyével a folyadék átömlési keresztmet­szetét szabályozhassuk, mi mellett a por­lasztót a (12) sapka alkotja, melynek (13) oldalfuratai vannak; ezen berendezés mel­lett lehetséges az, hogy úgy világító petró­leum, mint benzin vagy borszesz haszná­latánál egy és ugyanazon állandó fölszint megtarthassuk. Az elgőzölögtető lényegében egy (14) hengeres edényből áll, mely stabil gépeknél öntött vasból, automobil- és csónakmótorok­nál alumíniumból készülhet. Ezen edényben egy (15) vörösrézcső van, melyet a végén (16) kupak zár el, s egy második az előb­benivel koncentrikus (17) cső ezen kupakba torkollik. A két cső közötti gyűrűalakú térbe a tengely irányában hullámosan vagy zeg-zugosan hajlított (18) és (19) vékony lemezek vannak elhelyezve, melyeket a közéjük helyezett s velők érintkező (20) vörösrézcső köt egymással össze. Ezen be­rendezéssel nagy fütőfölületet érünk el, mellyel a gázkeveréket igen gyorsan föl lehet hevíteni, mi mellett a készülék tisztí­tása igen könnyű, mi kevéssé illó folya­dékok használatánál igen lényeges körül­mény. A mótor kipuffogó vezetéke (21)-nél a (14) edénybe torkollik s az égéstermékek a (14) edényből, miután a (15) cső mentén végig­vonultak, (22)-nél ismét eltávoznak. A kipuffogó égéstermékek melege, mely a (15) csövet melegíti, a gyűrűalakú térben elhelyezett hullámos lemezeknek s a (17) belső csőnek adódik át, úgy hogy az el­gőzölögtetés számára nagy fölületet kapunk. A mótor szívásánál a (7) nyílásokon be­szívott levegő a (12) porlasztó körül való útjában folyadék csöppecskékkel telítődik; a keverék aztán az elgőzölögtetőbe áramlik, s itt a (18) és (19) lemezek, valamint a (15, 17, 20) csövek mentén azok egész hosszá­ban végigvonul, s végül a (17) csövön ke­resztül a motorba jut. Az elgőzölögtető a karburátorhoz a (23) karmantyú s négy (24) csavar segélyével van megerősítve s a karburátorhoz képest négyféle helyzetet foglalhat el. Ezzel a kü­lönböző motorokhoz való fölszerelése igen meg van könnyítve. Ha a motort petróleummal vagy borszesz­szel akarjuk üzemben tartani, akkor szük­séges az, hogy az elgőzölögtető a csöppecs­kéknek gőzzé való átalakítására meleg legyen. E czélból előállítására kétfélekép járhatunk el. Először is fölfüthetjük az elgőzölögtetőt az által, hogy az üzemet benzinnel kezdjük meg; ezen eljárás egy az induláshoz szük­séges benzin fölvételére szolgáló kis tar­tányt igényel. Másodszor fölfűthetjük egy lámpával, melynek lángját a (26) födővel elzárt (25) csőbe vezetjük be; ezen eljárásnál csak egy folyadéktartányra van szükségünk, mert ugyanazzal a folyadékkal indulunk, mint a mellyel a rendes üzemet tartjuk fönn. A karburátor fölszerelése úgy történik, hogy az állandó fölszínt tartó edény (c) csövét a folyadéktartánnyal kötjük össze, a mótor szívónyílását pedig a (27) nyílással s végül a mótor kipuffogó vezetékét a (21) és (22) nyílások fölhasználásával az el­gőzölögtetőn vezetjük keresztül. Ha petró­leummal vagy tiszta borszesszel aka­runk üzemet föntartani, akkor az összes kipuffogó égéstermékeket az elgőzölögtetőn vezetjük át, míg ha benzinnel akarunk dol­gozni, akkor elegendő lesz az égéstermékek­nek csak egy részét az elgőzölögtetőn át­vezetni. SZABADALMI IGÉNY. Többé-kevésbbé illó folyadékok számára való karburátor, jellemezve a folyadék sza­bályozására szolgáló tövissel fölszerelt s légszabályozóval ellátott porlasztó, to­vábbá a tulajdonképeni karburátorral egybekötött elgőzölögtető által, mely utóbbi a levegő- és folyadékgőzökből álló keveréknek egy külső és belső hen­ger által határolt útja mentén elhelye­zett hullámos vagy zeg-zugosan hajlí­tott s egymással a közéjük helyezett

Next

/
Thumbnails
Contents