31267. lajstromszámú szabadalom • Karburátor

lékkel mozgathatunk, arra szolgál, hogy segélyével a folyadék átömlési keresztmetszetét szabályozhassuk, mi mellett a porlasztót a (12) sapka alkotja, melynek (13) oldalfuratai vannak; ezen berendezés mellett lehetséges az, hogy úgy világító petróleum, mint benzin vagy borszesz használatánál egy és ugyanazon állandó fölszint megtarthassuk. Az elgőzölögtető lényegében egy (14) hengeres edényből áll, mely stabil gépeknél öntött vasból, automobil- és csónakmótoroknál alumíniumból készülhet. Ezen edényben egy (15) vörösrézcső van, melyet a végén (16) kupak zár el, s egy második az előbbenivel koncentrikus (17) cső ezen kupakba torkollik. A két cső közötti gyűrűalakú térbe a tengely irányában hullámosan vagy zeg-zugosan hajlított (18) és (19) vékony lemezek vannak elhelyezve, melyeket a közéjük helyezett s velők érintkező (20) vörösrézcső köt egymással össze. Ezen berendezéssel nagy fütőfölületet érünk el, mellyel a gázkeveréket igen gyorsan föl lehet hevíteni, mi mellett a készülék tisztítása igen könnyű, mi kevéssé illó folyadékok használatánál igen lényeges körülmény. A mótor kipuffogó vezetéke (21)-nél a (14) edénybe torkollik s az égéstermékek a (14) edényből, miután a (15) cső mentén végigvonultak, (22)-nél ismét eltávoznak. A kipuffogó égéstermékek melege, mely a (15) csövet melegíti, a gyűrűalakú térben elhelyezett hullámos lemezeknek s a (17) belső csőnek adódik át, úgy hogy az elgőzölögtetés számára nagy fölületet kapunk. A mótor szívásánál a (7) nyílásokon beszívott levegő a (12) porlasztó körül való útjában folyadék csöppecskékkel telítődik; a keverék aztán az elgőzölögtetőbe áramlik, s itt a (18) és (19) lemezek, valamint a (15, 17, 20) csövek mentén azok egész hosszában végigvonul, s végül a (17) csövön keresztül a motorba jut. Az elgőzölögtető a karburátorhoz a (23) karmantyú s négy (24) csavar segélyével van megerősítve s a karburátorhoz képest négyféle helyzetet foglalhat el. Ezzel a különböző motorokhoz való fölszerelése igen meg van könnyítve. Ha a motort petróleummal vagy borszeszszel akarjuk üzemben tartani, akkor szükséges az, hogy az elgőzölögtető a csöppecskéknek gőzzé való átalakítására meleg legyen. E czélból előállítására kétfélekép járhatunk el. Először is fölfüthetjük az elgőzölögtetőt az által, hogy az üzemet benzinnel kezdjük meg; ezen eljárás egy az induláshoz szükséges benzin fölvételére szolgáló kis tartányt igényel. Másodszor fölfűthetjük egy lámpával, melynek lángját a (26) födővel elzárt (25) csőbe vezetjük be; ezen eljárásnál csak egy folyadéktartányra van szükségünk, mert ugyanazzal a folyadékkal indulunk, mint a mellyel a rendes üzemet tartjuk fönn. A karburátor fölszerelése úgy történik, hogy az állandó fölszínt tartó edény (c) csövét a folyadéktartánnyal kötjük össze, a mótor szívónyílását pedig a (27) nyílással s végül a mótor kipuffogó vezetékét a (21) és (22) nyílások fölhasználásával az elgőzölögtetőn vezetjük keresztül. Ha petróleummal vagy tiszta borszesszel akarunk üzemet föntartani, akkor az összes kipuffogó égéstermékeket az elgőzölögtetőn vezetjük át, míg ha benzinnel akarunk dolgozni, akkor elegendő lesz az égéstermékeknek csak egy részét az elgőzölögtetőn átvezetni. SZABADALMI IGÉNY. Többé-kevésbbé illó folyadékok számára való karburátor, jellemezve a folyadék szabályozására szolgáló tövissel fölszerelt s légszabályozóval ellátott porlasztó, továbbá a tulajdonképeni karburátorral egybekötött elgőzölögtető által, mely utóbbi a levegő- és folyadékgőzökből álló keveréknek egy külső és belső henger által határolt útja mentén elhelyezett hullámos vagy zeg-zugosan hajlított s egymással a közéjük helyezett