31231. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyrendszer és hozzávaló billentyűkeret

nek jelölésére a «0»-t használjuk. Czélszerű, lia a zérushangjegy az oktávnak legalsó helyén áll, úgy hogy az a vonalrendszernek vastagabb vonalán van föltüntetve. A vonalrendszernek valamennyi vastagabb vonalán állhat egy zérushangjegy tekintet nélkül arra, hogy a vonalrendszer hány oktávot tartalmaz és ezen zérushangjegy vagy határozott fölülettel, vagy vízszintes vonallal, vagy pedig 12 vagy 0 számmal jelölendő. A zérushangjegy minden dúrban írt zenedarabnak alaphangja; ha pedig a zenedarab mollban vau írva, akkor a zérushangjegy a futamban a harmadik helyet foglalja el. Ez azonban csak a mozgatható hangjegyrendszerre vonatkozik, a hol csakis minden hangjegynek a zérushangjegyre vonatkoztatott viszonylagos hangmagasságát kell bemutatni (31. ós 34. ábra). Ha azonban kívánatos, hogy valamely zenedarabot, valamely különleges, a zeneszerző által megadott abszolút hangmagasságban leírjunk, amint az majdnem mindig szükséges, ha a zenedarabot hegedűn vagy más billentyű nélküli hangszeren akarjuk előadni, akkor a zérus hangjegyet mindig a középső c vagy c8-nak abszolút hangmagassága helyett használjuk. Ez t. i. azon hang, melynek rezgése másodperczenkint 256 (30. és 33. ábra). A IV-es római szám, mely a 31. és 34. ábrán a vonal fölött föltüntetve, azt jelenti, hogy a dallamnak alaphangja épp úgy, mint a zérushangjegy négy félhanggal a középső c fölött veendő. A 30. és 33. ábrán ugyanazon IV-es szám azt mutatja, hogy a zérushangjegy a középső C vagy C8-at mint abszolút hangmagasságot jelöli, mi mellett azonban a dallam alaphangját 4 el jelölt hangjegy képezi. Az abszolút hangmagasságban való írás, a mint az a 30. és 33. ábrán vau bemutatva, kirönösen zenekari hangszerek részére igen alkalmas, de természetesen alkalmazható más zenében is, ha csak a játékos hozzászokott a 12-féle futamban való játszáshoz. A 31. és 34. ábrában bemutatott mozgatható do-rendszer vagy szótagzene, vagy valamely billentyűs hangszer részére használható. Ezen rendszer hagy egyszerűségénél fogva sokkal könnyebben megtanulható azok által, a kik a különféle tizenkét hangmagasságban még nem tanultak játszani, mint az abszolút hangmagasságban való hangjegyírás. Utóbbi Írásmód tehát csakis hegedülők, énekesek és zenekarok részére használandó, míg ellenben azoknak, a kik billentyűs hangszereken játszanak, csakis a mozgatható do-reudszert kell tanulniok, mely a föntiekben csakis a relatív hangmagasságra vonatkoztatva van leírva és melynél az abszolút hangmagasság tetszésszerint választható. Jelenleg minden zenedarabot a szerző által megadott abszolút hangmagasságban nyomtatnak. Oly hangjegyek szerint énekelni vagy játszani, a melyek a hangoknak csak relativ hangmagasságát adják meg, különösen a leírás elején leírt egykulcsbillentyű kerettel kapcsolatban bír nagy előnnyel. A hangjegyeknek különböző időtartamát azoknak különböző hossza jelöli, így lehet pl. két keresztvonal között fekvő «mértéket» tetszésszerinti számú részre osztani; így pl. 1—2-ig, 1—3-ig, 1—4-ig, 1—6-ig, 1—8-ig, 1—9-ig, 1—12-ig, 1—16-ig stb. Egy ilyen osztásrészt kitöltő hangjegy tartama a «mérték»-nek másodperczben kifejezett időtartamának hányadrészét fejezi ki, mint a hányadrésze a hangjegy álral elfoglalt köz a mértéknek. Czélszerű, ha a hangjegy időtartamát a 23. és 25. ábrán föltüntetett jeleknek hossza által adjuk meg. Oly hangjegy, mely ezen jeleknél kétszer vagy többször nagyobb, kétszeres vagy megfelelően többszörös hosszra készítendő. Rövidebb időtartamú hangjegyeket ezen jeleknek törtrészeivel tüntetünk föl (24. és 2ö. ábra). A hangjegyeknek ilyen törtrészekre való fölosztása függélyes vonalakkal történik, mivel jelen rendszernél a hangjegyek időtartamát a jelek vízszintes hosszával adjuk meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Billentyükeret hangszerek részére, az által jellemezve, hogy a billentyűkre