31228. lajstromszámú szabadalom • Összerakható ágy

be lehet forgatni. Az ágy széjjelnyitott helyzetében az említett lapok az 1. ábrá­ban föltüntetett helyzetet foglalják el, és ezen határhelyzetnek biztosítására a 4. áb­rában külön is föltüntetett, (9 10) csuklós karok szolgálnak, melyek közül a (9) kar­nak a csuklón túl (11) meghosszabbítása és ezen (12) ütközője van, mely ütköző a (9 10) karoknak egyenesbe széjjelnyitott helyzetében a (10) karra fekszik és a ka­roknak ily módon tovább forgatását meg­akadályozza. Ilyenformán a (7) és (8) la­poknak függélyes határhelyzete biztosítva van. A jelen találmánybeli ágyban az ismere­tes rúgós matrácz az eddigitől eltérő mó­don (13) erős tekercsrugókkal van fölfüg­gesztve, úgy hogy a fekvés sokkal kényel­mesebb; természetes, hogy a (13) rugók folytán a matrácz ott, hol a legnagyobb testsúly nehezedik reá, be fog süppedni és ennélfogva az ágyban gödör képződik. En­nek megakadályozására a rúgós sodrony­matrácz fölötti matrácz, mely alul erősebb anyagból, például vastagabb takaró anyag­ból s erre levarrt jutta-, lószőr- vagy gyapjútöltésből állhat, a legnagyobb test­súlynak megfelelő helyen jóval magasab­ban készül, úgy hogy az ágy középső ré­szének besüppedése daczára egyenes lesz. Az 1. ábrából kiindulva, az ágy kezelé­sének megértése már most igen könnyű; a (7) fejlapot és a (8) láblapot a (6) és (5) vasak síkjába forgatjuk be, — megjegy­zendő, hogy a csuklókrak itt is olyanoknak kell lenni, hogy az (5) és (4) vasak közé kifeszített matrácz számára elegendő hely maradjon — aztán a (6) vasakat kiakaszt­juk a (2) lábak lyukaiból és szintén a (4 5) vasak síkjába forgatjuk be, mire az össze­csukott (4 5 7 és 8) részeket az (1) szög­vasak közé befoglalt matráczok fölé for­gatjuk be s végül a (2) lábakat az (1) szögvasak függélyes szárai mellé illeszt­jük. Minthogy az egyes részek úgy vannak méretezve, hogy az ágy összecsukásakor az (5) és (8), valamint a (4) és (7) részek végei összeérjenek, ennélfogva az ágy ösz­szecsukása után egy aránylag igen vékony, hosszúkás, zárt nyolczszögű hasábos testet kaptunk, melyet a legkisebb helyre elhe­lyezhetünk. Míg ugyanis az eddigi össze­rakható vaságyaknál a fej- és lábrészek összecsukott helyzetben egymás fölé ke­rültek, addig a jelen találmánybeli ágynál azoknak csak végei érnek össze. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Összerakható ágy, jellemezve a főré­szének keretéül szolgáló szögvasak ál­tal, melyeknek síkja mellé a többi ré­szeket, fejrészt, lábrészt beforgatni le­het, mi mellett ez utóbbi részeknek csak végei érnek egymáshoz s mely szögva­sak függélyes száraihoz a lábak csukló­san és úgy csatlakoznak, hogy a lábakat a szögvasak függélyes szárai mellé be­forgathatjuk. 2. Összerakható ágy, jellemezve az által, hogy a főrészének keretéül szolgáló szögvasak végeihez szögvasak vannak szögecselve és ezek vagy maguk a ke­retszögvasaknak vízszintes, de végeiken függélyesen f ölfelé hajlított szárai csuk­lókká vannak kiképezve, melyekhez a fej- és lábrészek keretéül szolgáló va­sak szintén fölfelé görbített végeikkel csatlakoznak oly czélból, hogy a meg­magasított helyzetben alkalmazott csuk­lók szárai egyúttal a szójjelnyitás ha­tárául is szolgáljanak s jellemezve az által, hogy a fejrész és lábrész kere­téül szolgáló vasak csuklós rudakkal s ezeknek végein lévő horgokkal a lábak­kal merevíthetők, mi úgy a lábak, mint a fejrész és lábrész helyzetének bizto­sítására szolgál. 3. összerakható ágy, jellemezve a főrész mellé beforgatható fejrész- és lábrész­hez csuklósan csatlakozó fejlap és láb­lap által, melyeket viszont a fejrészhez, illetőleg lábrészhez lehet beforgatni, míg fölnyitott függélyes helyzetüket egy egyenesbe szétnyitható csuklós rúdpár biztosítja, mi mellett az utóbbi csuk­lós rudaknak egy egyenesbe szétnyitott helyzetét az egyik rúd meghosszabbítá­sán alkalmazott ütköző rögzíti.

Next

/
Thumbnails
Contents