31205. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely lefojtótag (szelep) működtetésére

gelyen egy kúpszerű (C) forgástestet — a gyártás egyszerűsítése czéljából egy kúpot — tol el, melynek geometriai tengelye forgástengelyével valamely tetszőleges szöget képez. Ez a szög zérussal is egyenlővé válhatik, ha a forgástest a 6. ábra szerint nincs a szabályozóval egy tengelyre húzva. A (C) forgástestre az (L) görgő fekszik, melyet a fix (F) csapra ágyazott (H) emelőre vagy más hasonló tagra szereltünk, úgy hogy az (L) görgő egyrészt a (W) tengely forgásánál lengő mozgást végez, másrészt a (C) forgástest eltolódásánál lengési középpontját is megváltoztatja, A 3. ábrán a szabályozót a legmélyebb állásában ábrázoltuk, a szerkezetből pedig világos, hogy a lefojtótag mozgásdiagrammja a 2. ábrán látható diagrammal lényegében megegyezik. Az (L) görgő mozgását ismert (u) átvivő tagok viszik át a lefojtótagra (szelepre). Ha a (W) tengely középvonalát a (C) forgástest geometriai tengelye az (a) pontban metszi és ha az elrendezés olyan, hogy a szabályozó legmagasabb állásánál a forgástest az (rl = rl) sugarú párhuzamos köre mentén érinti az (L) görgőt, ez a szabályozó jelzett állásánál lengőmozgást nem végezhet, ezenkívül pedig — mert ez a kör a forgástest legkisebb párhuzamos köre — a szabályozó jelzett állásánál a lefojtótag is teljesen zárva van. Ha már most a szabályozó sülyed, akkor a (C) forgástest nagyobb párhuzamos körei fognak a görgővel együttműködni, a lefojtótag nyitni kezd, | az átömlési keresztmetszet pedig mindaddig nagyobbodni fog, míg a (C) forgástest legmélyebb helyzetébe nem jut, mikor az (r2 = r2) sugarú legnagyobb párhuzamos I körrel érintkezik a görgő. Egyidejűleg azonban az (x—x) és (y—y) geometriai tengelyek között lévő szög miatt az (L) görgő a (W tengely minden fordulatánál egy-egy teljes lengést fog végezni, mert pl. a szabályozó legmélyebb helyzeténél (p2) kisebb mint (p1

,). (p2) általában nagyobb fog lenni, mint (rl), abban az esetben azonban, melyben (p2 = rl), a már előbb jelzett speciális esetre jutunk, vagyis a lefojtótag a (W) tengely minden fordulatánál záródik és az egyes (t) hullámvölgyek (2. ábra) mind érintik az abszcisszatengelyt. A leírt berendezésnél kinematikai megfordítás is végezhető (I. a 4. ábrát), a mennyiben a (C) forgástestet a (H) emelőre szerelhetjük, úgy a forgástest (y—y) geometriai tengelye az (x—x) forgástengellyel ugyancsak szöget képezzen, az (L) görgőt pedig a szabályozóval akként kötjük össze, hogy ezzel együtt emelkedjék és sülyedjen. Ekkor a (C) forgástestnek az (L) görgővel együtt kell forognia, mi a 3. ábrán látható kiviteli alaknál nem föltétlenül szükséges. A 3-ik ábrán az (L) görgőt egyszerű peczek is helyettesítheti. További módosítás látható az 5. ábrán. Ez a 4. ábrán látható kiviteli alaktól annyiban tér el, hogy a (C) test forgástengelye geometriai tengelyével egybe esik, az (L) görgő azonban nincs koncentrikusan ágyazva a (W) tengelyre. Ekkor a (C) forgástestnek nem kell forognia, miért is egy megfelelő alakú vezetékkel is helyettesíthető, melyen a föl- és lefelé mozgó (L) görgő csúszik. A gyakorlatban eme kiviteli alakok nem bírnak nagyobb jelentőséggel, mert nem elég előnyösek. Eddig csakis azokat az eseteket ismertettük, melyekben a forgástest forgástengelye annak geometriai tengelyével szöget képez. A 6. ábrán eme két tengely párhuzamos, de nem esik egybe. A 6. ábra egyszerű megtekintése igazolja, hogy ezzel I ugyanazt érjük el, mint az előbb leírt elrendezéssel. A 3. és 4. ábrán, illetőleg az 5. és 6. ábrán látható kiviteli alakok között még az ( a különbség, hogy az egyes lengések (h) amplitúdója (2. ábra) az első sorban említett kiviteli alakoknál azalatt, mialatt a szabályozó a zérus állásából a maximális állásába jut, fokozatosan növekedik, ellenben az utóbb említett kiviteli alakoknál az amplitúdó a szabályozó egész elmozdulása alatt állandó marad. Megjegyezzük még, hogy a föntebb röviden forgástetnek nevezett (C) test más test is lehet, pl. háromtengelyű elipszoid,