31197. lajstromszámú szabadalom • Fémfől készült izzószálakkal bíró izzólámpa

Megjelent 1904. évi szeptember lió iíO-áu. MAGY szabadalmi KIK hivatal SZABADALMI LEIRAS 31197. szám. VIl/h. OSZTÁLY. Fémből készült izzószálakkal bíró izzólámpa. siemens & halske aktiéngesellschaft czég berlinben. A szabadalom bejelentésének napja 1903 deczember hó 17-ike. Nagyon nehezen olvadó fémekből, például tantaliumból készült és aránylag kis vezető ellenállással bíró, izzólámpáknál alkalmazott izzószálak a szokásos üzemfeszültségeknél aránylag igen hosszúra méretezendők. Ily aránylag hosszú izzószálat az aránylag igen kis körtében csak nagy nehézségek árán sikerül akként elhelyezni, hogy a szál megsérülése vagy a rövidzárlat biztosan elkerülhető legyen, nevezetesen nem bizonyult alkalmazhatónak a szálnak szokásos, kengyelalakban történő szabad elhelyezése, mert hosszabb, élénk fehér izzásban levő fémszál kilágyul, alak- vagy helyzetváltozásokat szenved, úgy hogy a szál az üvegkörtébe ütközése vagy rövidzárlat következtében könynyen megsérülhet. Eddig oly szálakat, melyek aránylag igen hosszúak voltak, akként kisérlették meg alátámasztani, hogy azokat külön, az izzószál megfelelő pontjain alkalmazott kapcsokon vagy az izzószálat lazán körülfogó fülecseken vezették át, mi igen időtrabló, költséges és bizonytalan művelet. A találmány szerint a hosszú fémszálakkal bíró izzólámpákat, melyek a fémszál káros alakváltozásai kizárása mellett bármely helyzetben használhatók, akként szerkesztünk, hogy a kívánt fényerősségnek és a használt feszültségnek megfelelően méretezett fémszálat több, az üvegkörtében egymástól megfelelő távolságban elhelyezett tartókorong fölött vezetjük el és ezek között feszítjük ki. A most jelzett elrendezés az izzólámpák előállítását rendkívül egyszerűsíti. A megfelelő hosszúságban készletben levő szálakat igen gyorsan ós biztosan lehet az izzólámpában elhelyezendő tartóállvány tartóhorgai között kifeszíteni. A dróttal fölszerelt tartót ezután az üvegkörtében helyezzük el és a fémszálat az áramhozzávezetőkkel kötjük össze, minek megtörténte, után a körtéből a levegőt eltávolítjuk. Az izzószálak minden utólagos kezelése teljesen fölösleges. A csatolt rajz 1. ábráján egy oly izzólámpa látható, melynél a fémszálak a föntebb jelzett módon vannak az üvegkörtében kifeszítve, az (a) feszítőszerkezet hosszanti és keresztrudakból van összeállítva, melyek alkalmas pontokon a (c) tartóhorgokkal vannak fölszerelve. Eme horgok fölött van a folytonos (b) izzószál kifeszítve, úgy hogy ez a tartóhorgok között állandóan megfeszítve van. Tartóhorgok helyett a szál vezetésére a feszítőszerkezet rúdjain hornyokat is képezhetünk ki. Czélszerű azonban, ha a fémszálat a feszítő-