31159. lajstromszámú szabadalom • Vésőkészülék késsel ellátott olló alakvas metszésére

zárókilincs által idéztetik elő. Hogy azonban megakadályozzuk, hogy az (o) kar az excenterrel a metszési munka végzése alkalmával visszamenjen, az (o) kar (t) fogazott rúddal van ellátva, mely az (u) zárómű által fogva tartatik. Ha a (w) alakvas a rajz szerint behelyeztetik és az (r) emelő fel és lemozgitása által az (n) excenter lassankint forgattatik, akkor a felső kés tengelye körül leng, az alakvasba behatol és azt egyidejűleg egyrészt a szilárdan álló (f) oldalkéskez, másrészt az alsó (c) késhez szorítja. Az alsó kés ennek folytán az (i) körül végez lengő mozgást és (d) tengelyét lefelé húzza. Minthogy ez azonban (g) utján a (b) tengelylyel kapcsolatban áll, a felső kés nemcsak lengő, hanem relativ, lefelé mozgást is végez, mely mozgások folytán a kések egyenletes behatolása az alak vasba a 4. és 5. ábrák szerint biztosíttatik. Ha az alakvas félig át van metszve, akkor megfordítjuk, hogy a másik felét ugyanily módon átmetszhessük. A felső és alsó kés kényszerkapcsolata azért is szükséges, mert annak hiányában a metszési szög változnék és pedig aszerint, hogy a két kés közül élességénél fogva az egyik vagy másik az anyagba mélyebben hatolna be. Az (r) hajtóemelő támadási pontjának elhelyezéséből származó hatás a következőkben találja magyarázatát: A kések vésőszerű élük folytán az erőhatás megszűntével az anyagból kissé visszalépnek. A csapok könnyű mozgás czéljából némi mozgási tért igényelnek. Az emelőmű bizonyos nélkülözhetetlen rugalmassággal bir. Mindezen utat egybefoglalva nyerjük az olló holtmenetét. Ha a hajtóemelő (x) támadási pontját nem helyeznők a (q) lengési tengely alá, akkor a hajtóemelő lefelé mozgása alkalmával a holt menet akkor volna legyőzendő, mikor az emelőkar a legkisebb, a hatásos metszési munka pedig akkor, mikor az emelőkar a legnagyobb, azaz a metszési munka a legkedvezőtlenebb emelőviszonyok mellett volna eszközlendő. Ha ellenben az (x) támadási pont az 1. ábra szerint a (q) sik alá helyeztetik, akkor az olló holt menete az (y) hosszúságú emelőkarral kezdődik és körülbelül a (z) hosszúságú emelőkarral végződik, míg a metszési munka ezen emelőkarral kezdődik és úgy végződik, hogy az emelőkar kisebbedik, amennyiben az emelőkar a (zl) útrészszel megrövidül. A viszonyokat úgy is lehet választani, hogy a holt menet a hatásos (z) emelőkar maximumán túl tart, úgy hogy a metszési munka csak a hatásos emelőkar megrövidülése után eszközöltetik. Még meg kell említeni, hogy az olló kisebb foganatosítási alakjainál az (i) alátámasztó csap el is maradhat és az alsó kés szabad vége kiálló éllel vagy vastagodással közvetlenül az állványra is támaszkodhatik és azon csúszhat. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Olló aiakvas metszésére, szilárdan álló oldalkéssel és lengő felső és alsó késsel, azáltal jellemezve, hogy a kések (b-d) tengelyei az állványnak az oldalkéshez körülbelül párhuzamosan elrendezett hasitékaiban vezettetnek és egymással kényszerkapcsolatban állanak. 2. Az 1. igényben védett olló változata azáltal jellemezve, hogy az alsó kés szabad vége az él alatt elrendezett, az állványban vízszintesen mozgatható (i) csap által alátámasztatik. 3. Az 1. igényben védett olló alakvas metszésére, az által jellemezve, hogy az (r) hajtó emelő (x) támadási pontja az emelő lengési tengelyének vízszintes síkja alatt van elrendezve, úgy hogy a hajtó emelő holt menete akkor történik, midőn az emelőkar növekszik, a hatásos metszési munka ellenbeu akkor, ha az emelőkar csökken. (t rajzlap melléklettel.! paua9 bészvénytáfi8asác> nyomdája budapestek-