31125. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa
egymásba való ütközése akasztja meg. A ró- I szek helyzete az elektródák érintkezésének pillanatában a 2. ábrában van föltüntetve. A (40 és 21) elektródák érintkezése folytán az áram a (90) vezetéken, (60) elektromágnesen, (91) vezetéken, (15) csavaron, (92) vezetéken, (21 és 40) elektródákon és (89 és 88) vezetékeken folyik át. Ezen áram a (60) elektromágnest gerjeszti, mely fegyverzetét vonzván, a (65, 66) kontaktust és ezzel a (28) elektromágnes áramkörét megszakítja, mire a (26) fegyverzet eredeti állásába térhet vissza. A (26) fegyverzet sülyedése a (31) kataraktus hatása folytán sokkal lassúbb, mint emelkedése. Midőn a (46) kapcsolóhüvely az (54) ütközőhöz ér, a kapcsolóhüvely és (38) cső közötti kapcsolódás megszűnik. A (38) csőnek és (40) elektródának sülyedését az (51) kilincsnek az (56) ütközővel való találkozása határolja. A (38) cső emelkedésében kezdetben résztvesz az (50) kapcsolóhüvely is, mellyel az (52) rúgó tartja összekötve. Ha azonban a (38) cső elég nagy mozgást végzett, az (50) kapcsolóhüvely kilincse az (53) ütköző (55) fülébe ütközik, mi által (38) csövet az (50) kapcsolóhüvely elereszti. Mihelyt azonban a (38) cső ismét sülyedni kezd, az (50) hüvely azonnal kapcsolódik vele és mozgásában addig kiséri, míg kilincse az (56) ütközőhöz ér. Világos, hogy a (38) cső és (40) elektróda sülyedését, mely a (28) elektromágnesek gerjesztésének megszüntetésekor megy végbe, azon mozgás nagysága határolja, melyet a kapcsolóhüvely kilincse az (54) és az (56) ütköző között végezhet. Ezen elrendezés folytán a lámpa normális működésénél az (54) és (56) ütközőnek beállításával az ív hossza mindenkor előre meghatározható. Mindaddig, míg elég erős áram folyik a (60) elektromágnesen keresztül, a (65, 66) kontaktus meg van szakítva és a (28) elektromágnesen át folyó áram elégtelen a (26) fegyverzet vonzására. Az elektródákat magába foglaló áramkörön kívül még a (69) ellenállás-tekercsen, a (70) elektromágnesen és a (28) elektromágneseken át is folyik áram. A (70) elektromágnes tekercse vékony drótból áll, mely aránylag csak kis mennyiségű áram vezetésére van szánva. A mi ez áramkört illeti, a (69) ellenállás és (28) elektromágnesek egyszerűen mint ellenállások szerepelnek és az áramerősség csökkentését czélozzák. A (70) elektromágnes tekercsein át folyó áram az ív ellenállásával változik. A (40) elektróda fogyásával annak csúcsa és a (21) elektróda közötti távolság növekedik. Minthogy pedig az áram állandó, az ív feszültsége növekszik, minek folytán több áram folyik a (70) elektromágnes tekercsein át. Ezen elektromágnes tehát az ív hosszának bizonyos, előre meghatározott értéken túl való növekedésénél (72) fegyverzetét vonzza, mi által (75 és 76) kontaktusok érintkezésbe jutnak és egy kis ellenállású mellékzárlatot kapcsolnak a (60) tekercs körül, mely magába foglalja a (101) vezetéket, a (75 ós 76) kontaktusokat és a (102) vezetéket. Mihelyt ez megtörténik, a (60) elektromágnes (61) fegyverzetét elereszti, úgy hogy a (65, 66) kontaktus a (621 ) rúgó által záratik. Ez által a (28) elektromágnesek tekercsein a fönt leírt úton áram folyik, minek következtében a (26) fegyverzet fölfelé mozog addig, míg a (40) elektróda a (21) elektródát nem érinti. E műveletnél a (45, 46) kapcsolóhüvely (38) csövet oly távolsággal mozgatja, mely egyenlő azon távolságkülönbséggel, mely a (38) cső teljes megemelése (ez egyenlő az ív hosszával a mozgás pillanatában) és azon mozgás közt létezik, melyet az (55) kilincs az (53) és (56) ütközők között végez. Midőn a (40) elektróda a (21) elektródát érinti, az elektródákon át áram folyik, mely a (60) elektromágnest is gerjeszti, a mely a (65, 66) kontaktust és ennek következtében a (28) elektromágnesek gerjesztő áramkörét megszakítja, úgy hogy az alsó elektróda a már leírt módon sülyedni kezd. A (21) elektróda forgása folytán a (40) elektróda a (21) elektródát más ponton érinti és az ív más ponton keletkezik, mint a melyen az ív a lámpa rendes múködésésénél áll. Ez igen fontos, a mennyiben az alkalmazott elektródák ama részére, melyen
