31124. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

- 3 -ereje megszűnik és a (23) rudak a rajtuk | függő szerkezettel és a (46) elektródával | együtt sülyedni fognak, miáltal az elektró- , dák között az ív képződik. A (25) rúd sülyedése alkalmával a (34) csavaranya a (37) kilincseket elereszti, úgy hogy ezek a (41) rúgó által leszorítva ismét a (2) rudakba kapaszkodnak és a (36) tartót rögzítik. A (25) rúd sülyedését a (27, 28) kataraktus lassítja. Az ív nagyságát a (31) akasztón alkalmazott ütköző szabályozza, mely a (27) dugattyú sülyedésének szab határt. Az ívhosszat a (31) rész beállítása által határozhatjuk, illetőleg változtathatjuk meg. Ha a lámpa pl. az áram megszakítása folytán kialszik, a fönt leírt folyamat meg- ' ismétlődik, ha az áramkört újból zárjuk. Miután a fölső elektróda rézből vagy oly anyagból áll, mely gyakorlatilag véve nem fogy, az alsó elektródát pedig, melyet negatív elektródának veszünk, vasoxiduloxidból, titánkarbidból, vagy hasonló anyagból állítjuk elő, mely világító fényívet ad azonban igen lassan fogy, a lámpa egyes használati időszakai alatt az elektródák fogyása, illetőleg az ív megnövekedése oly csekély, hogy ez a lámpa működését nem befolyásolja és ennélfogva nem szükséges, hogy a lámpa égése alatt az elektródákat mozgassa. A lámpa mindenkori beiktatása alkalmával a (36) keretnek mozgása, melyet akkor végez, amidőn a (27) dugattyú a (28) henger fenekébe már beleütközött, elegendő, hogy az elektródát a fogyásnak megfelelőleg utánállítsa. A fönt leírt szerkezetnél az elektródák nem érintik egymást, ha a lámpa üzemen kívül van, ami oly elektródáknál, melyek a melegben meglágyulnak, igen fontos, mert ezeknek csúcsai egyrészt deformálódnak, másrészt pedig összesülnek. A pozitív (15) elektróda a kellő hűtés szempontjából egy (13) lemezhez van erősítve, mely jó hővezetőanyagból áll, miáltal az elektróda fogyasztását megakadályozzuk. A föntiekben már említettük, hogy a megfelelő elekródák alkalmazásával a lámpának rendes körülmények között nem kell az égés alatt az elektródákat mozgatni. Ha azonban a lámpának folytonosan kell égnie, vagy az elektródák gyorsabban fogynak, úgy hogy a lámpának égési ideje alatt is kell az elekródákat egymáshoz közelíteni, elegendő a fényívvel shuntbe kapcsolt tekercset elrendezni, mely időnkint a (48) elektromágnest rövidre zárja, vagy más módon megszünteti gerjesztését, ha az ív feszültsége a meghatározott értéket túllépi, vagy pedig a tekercs megssakítja az áramkört, avagy más ismert berendezést alkalmazhatunk erre a czélra. Ha a lámpa ég, a (19) hengerben légáramot idéz elő, mely az ívet nyugodttá teszi és az égéstermékeket kiszállítja. A légáram a (60) golyó fölső szélén lép be és a (9) és (10) lemezek közötti téren keresztül, a (22) nyílásokon át lép ki. Ha az elektródák oly anyagokból állanak, melyek szilárd égéstermékeket adnak, a (21) gyűrűnek levehetőnek kell lennie, hogy a (9) és (10) lemezek közötti térben lerakodó szilárd anyagot időnkint eltávolíthassuk. Igen fontos az, hogy a (15) elektróda hőálló szigetelő anyaggal van körülvéve, mert ezáltal az ívnek az elektróda oldalaira való vándorlása megakadályoztatik, ami különben megtörténik, különösen mivel az elektródákra az ívből nem vezető rétegek rakódnak le. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos ívlámpa, jellemezve a fényívvel párhuzamosan kapcsolt, az elektródákat egymáshoz közelítő elektromágnes, a fényívvel sorosan kapcsolt elektromágnessel befolyásolt és az előbbi elektromágneseket az áramkörből kiiktató árammegszakító, továbbá a sülyedő elektródatartót egy vezetékhez kötő akasztó kapcsolószerkezet által, mely az elektródatartóval az ívhossznak megfelelő holt mozgást megengedően van összekötve és mely az elektromágnesek hatására fölemelt elektródatartó által aka-