31123. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa
utóbbiak gerjesztése megszűnik és a (30) fegyverzet eredeti helyzetébe térhet vissza, miközben a (25) kerék visszaforgását a (38) akasztó megakadályozza. Mihelyt a (30) fegyverzet visszatért a (39) kontaktusrúgó a (40) csavarral ismét érintkezik és a (26) elektromágnesek ismét gerjesztetnek. A (30) fegyverzet erre ismét vonzatik és a (25) kerék a már említett nyíl irányában ismét elforog. A (25) fogaskerék elforgása folytán a (24) fogaskerék is forog, mely a (21) fogasrudat és következőleg a (16) elektródát emeli. A (26) elektromágnesnek e szakadozott gerjesztése és a (25) fogaskeréknek szakaszos elforgatása mindaddig megismétlődik, míg a (16) elektróda a (13) elektródával nem érintkezik. Ennek bekövetkeztével az áram a (31 ) kapocstól a (32) vezetékeken, a (43) elektromágnes tekercsein, (86) vezetéken (10) tárcsán, (13) elektródán, (16) elektródán és (76) vezetéken át folyik a (3) kapocshoz. A (43) elektromágnes a rajta keresztülmenő áram által gerjesztetik és (44) fegyverzetét vonzza. Ez utóbbinak szabad vége az (52) kontaktusrűgót az (53) kontaktuscsavartól távolítja, minek következtében a (74) ellenállás tekercset tartalmazó áramkör és az, a mely a (26) elektromágneseket tartalmazza, megszakad. Ugyanekkor az (54) rúd sülyedése folytán az (55) ütköző a (38) akasztót a kilincskerékből kiemeli. Hasonló módon az (551 ) ütköző a (36) kar (36) nyúlványába ütközvén, a (35) kilincset emeli ki a (25) kilincskerékből, úgy hogy ez szabaddá tétetvén, a (21) fogasrúd és az általa hordott részek súlyának hatására a 2. ábrában föltüntetett nyíl irányával ellenkező irányban forgásnak indul. Amint a (13 és 16) elektróda egymástól elválik, közöttük fénjív keletkezik. Amint az (59) rúd sülyedni kezd, a (61) ütköző az (58) kilincstől eltávolodik, miáltal a kilincs az (56) rúdba kapaszkodik és az (57) hüvelyt rögzíti. Az (59) rúd és ezzel együtt a (16) elektróda további siilyedésének az (58) kilincs fölső oldalába ütköző (60) ütköző szab határt. Könnyen belátható már most, hogy az ívhossz az (58) kilincsnek a (60 és 61) ütközők közötti holt járásával egyenlő és ennek változtatásával beállítható. Midőn a (43) elektromágnesen folyó áramot megszakítjuk, a (44) fegyverzet a (46) rúgó hatása alatt vissza mozog, mi által az (52) kontaktusrúgó az (53) kontaktuscsavart érinti. Ha a lámpát újból bekapcsoljuk, a (26) elektromágnesek a már leírt módon addig gerjesztetnek és kapcsoltatnak ki az áramkörből, míg a (13 és 16) elektródák ismét nem érintkeznek. A mint az (59) rúd a (16) elektródát megemeli, a (61) ütköző az (58) kilincs alsó oldalába ütközik, ezt az (57) hüvellyel együtt oly távolsággal emeli meg, mint aminő a bekapcsolás előtt a (13) és (16) elektródák csúcsai között volt távolság és azon távolság közötti különbség, mely az (58) kilincsnek a (60 és 61) ütközők közötti holtjáratának felel meg. Ha ezután a (43) elektromágnes tekercselésén ismét áram folyik át, a (44) fegyverzete ismét vonzatik és a (16) elektróda ismét eltávolodik a (13) elektródától és meghatározott hosszúságú ívet létesít. A tapasztalat mutatta, hogy az ily lámpákban oly (16) fogyó elektródát alkalmazhatunk, mely oly lassan emésztődik föl, hogy a lámpa rendes használati időszakára az elektródák utánállítása nem szükséges. Mindazonáltal ha szükségessé vagy kívánatossá válik oly lámpának alkalmazása, melynél az elektródát időközönként utántolni kell, csak oly berendezést kell alkalmazni, mely a (43) elektromágnes tekercselését rövidre zárja, vagy gerjesztését más módon megszünteti valahányszor az utántolás szükségessé válik. Ezen berendezés egy elektromágnesből állhat, mely fegyverzetét vonzza és a (43) mágnest rövidre zárja, ha az ív feszültsége a meghatározott mértéket túllépi. Az égéstermékek legnagyobb része a fölhajtó erő által a (81 ) hengeren át a (7) lemez és (8) gyűrű közötti térbe és innen a (66 és 67) tok közötti gyűrűs téren át távozik. Az égéstermékek egy része azoní ban a lámpa belső részein lecsapódik. Ha a (68) csavarokat meglazítjuk, a (66 és 67)
