31115. lajstromszámú szabadalom • Munkadarab forgató berendezés ingás és hasonló hengerművekhez

A forgató berendezést egy (n) kilincskerék képezi, melynek négyoldalú agylyuka az (f) tengely négyoldalú (f2) végére van húzva. A kilincskerék akként van az (e) csapágyba ágyazva, hogy az (f) tengellyel együtt el ne tolódhassék. Ugyanezen az (e) csapágyon van az (o) emelő is ágyazva, melynek (ol) kilincse az (n) kilincskerékbe fogódzik és ezt (a 3. ábra szerint) jobbfelé forgatja. Az (o) emelő egy (s) rúddal van összekötve, mely a (p2) kar (pl) csapjára ágyazott (p) emelőn fölerősített (sl) vezetékben csúszik. Az (s) rúdon az (sl) vezeték két oldalán a (tl t2) rugók vannak fölhúzva. A (p) emelőt az (r) csapjához csatlakozó hajtórúd vagy más hasonló szerkezeti rész indítja lengésnek. Mikor az emelő balfelé tér ki, az (o) kilincsemelő ugyancsak balfelé tér ki és az (ol) kilincs az (n) kilincskerék fogai fölött elcsúszik. Minthogy ezen közben nevezetesebb ellenállásra nem talál, az (o) emelő a (p) emelő balfelé lengésében a (tl) rúgó hatása alatt résztvesz. Mikor a (p) emelő jobbfelé tér ki, az (s) rúd és (o) emelő a (t2) rúgó hatása alatt törekszik eme mozgásban részt venni, de minthogy ezenközben az (ol) kilincs az (n) kerék egyik fogára támaszkodik, ebben a mozgásban mindaddig nem vehet részt, míg a hengerek a munkadarabot fogva tartják és így a mag és az (f f2) tengely forgását meggátolják. Ennek következtében a (p) emelő jobbfelé kitérésénél a (t2) rúgót megfeszíti, a (tl) rúgó feszültségét pedig megszünteti. A (t2) rúgó megfeszülése azt idézi elő, hogy mikor a hengerek a munkadarabot eleresztik, a rúgó az (o) emelőt, evvel az (u) kilincskereket és az (f f2) tengelyt oly gyorsan forgatja el, hogy a tengellyel kapcsolt munkadarab forgását azonnal befejezi és hogy ezt az sem gátolhatja meg, hogy a munkadarabot a hengerek a következő pillanatban ismét megfogják. A 4. és 5. ábrán a második kiviteli alaknak csak ama részét ábrázoltuk, melyek a működési mód megértéséhez szükségesek. Mindkét ábrán látjuk az (f) tengely négyoldalú (f2) részét, melyet az (f3) persely vesz körül. Ezen az (u) fogaskerék van forgathatóan fölhúzva, míg az (ul) rúgótok a perselyre föl van ékelve. A rúgótokban elhelyezett (v) tekercsrúgó egyik (vl) vége az (u) fogaskerék agyával, másik (v2) vége az (ul) rúgótokkal van összekötve. Az (u) fogaskerék (u2) ütközője a részek bizonyos viszonylagos helyzeténél az (u3) ütközőre (lásd az 5. ábrát) fekszik. A jelzett kiviteli alaknál az (u) fogaskerékbe egy kis, állandó forgást végző fogaskerék fogódzik. Ha már most az (u) fogaskerék a (Z) nyíl (5. ábra) irányában fcrog és ha az (f f2) tengely — mert a munkadarabot a hengerek megfogják — eme forgásban részt nem vehet, az (u) kerék a (v) rúgót megfeszíti. Mikor azonban a hengerek a munkadarabot eleresztik, a megfeszült rúgó a tengelyt és az (ul) rúgótokot a már elforgatott (u) fogaskerék után forgatja, mely forgást az (u2 u3) ütközők határolják. Ha már most a viszonyokat akként választjuk meg, hogy az (u) fogaskereket egy önálló, vagy a hengerekkel közös hajtómű a hengerek minden elmozdulásánál 90°-kal forgassa el, a munkadarab — mikor ezt a hengerek eleresztik — ugyanekkora, tehát 90°-os szöggel fordul el és a hengerek egyik lengésénél keletkezett varrat azok másik lengésénél lehengereltetik. A munkadarab forgása ennek előretolását is előidézheti, ha az (f) tengelyen csavarmeneteket képezünk ki és ezeket egy fix csavarházban vezetjük. A 6. és 7. ábrán látható módosítás a 4. és 5. ábrán látható berendezés működése közben föllépő heves ütések csillapítására szolgál. A 6. és 7. ábrán látható berendezés a 4. és 5. ábrán láthatótól lényegében csakis annyiban tér el, hogy a rúgó hatása alatt a munkadarabtartóval együtt elmozduló részt nem maga a hajtótag fogja föl, hanem hogy a hajtó fogaskerékben vagy evvel összekötött tokban, illetve dobban egy csúszógyűrű van alkalmazva, mely oly szorosan fekszik a tokra, illetve koszorúra, hogy a rúgó bizonyos feszültségéig ellenállás gyanánt szerepeljen, azonban ak-