31109. lajstromszámú szabadalom • Csappanó szerkezet összerakható ágyak, billiardok, asztalok stb. bútorokhoz

hez erősítve és az (m) tengely körül fo- j rognak, mely a (g) részhez viszonyítva, a keret súlypontján átmenő függélyesen anynyira, a mennyire csak lehet, túlesik, azonban oly vízszintes síkban fekszik, mely a (k) tengelyen keresztülmenő vízszintes síknál valamivel magasabban fekszik. A (k) és (m) tengelyek egy és ugyanazon függélyes vagy vízszintes síkban is fekhetnek. Az (e) emelők alsó vége csúcsban végződik. A (d) és (e) emelők meg vannak görbítve, hogy a különböző műveleteket megkönynyítsék és hogy a szerkezet a kellő merevséggel bírjon. Ezenkívül a két (d) és a két (e) emelő egymáshoz képest támcsavarokkal van merevítve. Az ágy egyik oldalán fekvő (d) és (e) emelők ezenkívül hajlékony közegek, például lánczok vagy kötelek segélyével vannak egymással összekötve. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál az összeköttetést az (n) kötél létesíti, mely a (d) emelő (nl) és az (e) emelő (n2) csapjához van erősítve. Az (n) kötél köré az (o) kötél van hurkolva, melynek hurokja az előbbi kötél hosszában eltolható. Az (o) kötél másik vége az (e) emelő (p) csapjához van erősítve. Az ágy összecsappantás alkalmával a (k) tengelyre és a (d) emelő egy csapjára erősített (q) csigák szolgálnak. A tengelyek és csapok helyzetét, valamint a kötél hoszszát számítással vagy próbálgatással állapítjuk meg. Ha az ágyat össze akarjuk csappantam, akkor először az (r) matráczot a keret azon oldalára, mely fölülről esik, reákötjük, ezután pedig a (c) támasz fölső végén gyönge húzást fejtünk ki. Ez által a (j) csigát a beszögelésből, melyben nyugszik, kiemeljük, a köteleket megfeszítjük, és a keret a (k) és (m) tengelyen szabadon lenghet, mire nézve a keretnek esetleg kiegyenlítő súly alkalmazása által jól ki kell egyensúlyozva lennie. Ezután a (b) támasz fölső részét magunk felé hajtjuk és az egész ágyrészt magunk előtt tolva, a keret (f) részét fölemeljük. Ezzel a keret (g) része sülyed, a (j) csigák az (i) görbületen futnak végig és az ágy a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe jut. Ezen mozgás majdnem önműködően megy végbe, vagy legalább észrevehető ejrőkifejtés nélkül, és pedig egyrészt a matráczkeret kiegyensúlyozása folytán, másrészt pedig a kötelek feszültsége folytán. A matráczkeret a (k) és (m) tengelyek között fekvő ideális tengely körül, tehát közel a súlyponton keresztülmenő tengely körül leng, míg az (n) és (o) kötelek együttes hatása a (d) és (e) emelőket egymáshoz közelíteni és így a súlypontot emelni igyekszik. Ezen mozgás alatt az (e) emelők csúcsa a padlóhoz támaszkodik és az összecsukást megkönnyíti. Ha az ágy a 2. ábrában föltüntetett helyzetben van, úgy ismét minden nagyobb erőmegfeszítés nélkül az (f) részre, ezután pedig a (b) támaszra fejtünk ki nyomást, miáltal a (d) és (e) emelők által képezett szög teljesen záródik és ez által az ágy a 3. ábrabeli teljesen függélyes helyzetbe jut. A kötelek csupán az összecsukás első szakasza alatt fejtenek ki húzó hatást, azonban épen ezen első szakasz alatt kellett eddig nagy erőt kifejteni. Az összecsukás második szakasza alatt kifejtendő erő lényegtelen. Azonban mégis kell, hogy a kötelek a mozgás végéig kifeszítve legyenek, hogy hasonló módon megkönnyítsék az ágy szétnyitását is. A szétnyitás alkalmával a műveletek a fordított sorrendben következnek egymásután. A (b) támaszon való húzás alkalmával a (q) csigák által megfeszítve tartott kötelek fék gyanánt hatnak, míg a matráczkeret ismét a 2. ábrabeli ferde helyzetbe nem jutott. A keret azonban nem tud magától lefordulni, mivel a csigák az (i) vezető görbék alsó részébe vannak szorítva. Ennélfogva az (f) részt hirtelen magunk felé rántjuk, miáltal a (j) csigák a (c) állványt fölállítják, és erre azonnal az ily módon fölszabadított keret súlya által feszített kötelek lehetővé teszik, hogy a keret lengő mozgását önműködően fejezze be. Ez