31106. lajstromszámú szabadalom • Kapáló eke

— 2 közt szakítás ne legyen, tehát a zsenge palántákat és azok gyökereit ez által megvédik. Ezen pléhtányér, a mely a szélén ki van veregetve és élesítve, egyrészt levágja a földet a kapavas behatolása előtt, tehát egyrészt mint metsző, másrészt mint védő szerszám szerepel, hogy megakadályozza, miszerint a fölhányt föld a növénykékre essék. Ez tehát úgyszólván a (k) kapavas segítségével kivág a talajból egy darab földet, megakadályozván ezzel, hogy a növénysorok beomoljanak. Az (i és k) tányérok ágyazása rugalmas, még pedig az által, hogy az (i), illetve (k) tányér egy könyökemeltyűn (1) forgathatólag van elhelyezve, a mely könyökemeltyű ismét az oldalgöröndölyre egy facsavar által fordíthatólag meg van erősítve és egy (m) kapcson keresztül vezetve, a mely a tányér emelését határolja és a könyökemeltyű oldalkitérését lehetetlenné teszi. Ezen (m) könyökemeltyűre egy (n) rúgó hat és pedig oly erősen, hogy a tányér jól behatolhat a talajba, de másrészt az útba eső szilárd tárgyat, mint pl.: kő, szalma, trágya stb. jól kikerülheti, úgy azonban, hogy a helyzetét az utolsó kapavashoz nem változtatja, ez azonban az akadály eltávolítását lehetségessé teszi. Az (i és k) tányérok helyzete az utolsó kapavashoz irányítható, a mennyiben a facsavart, a melyen az (1) könyökemeltyű ágyazva van, kissé meghúzzák, a mi által a kapavas a tányérhoz közelebb nyomul. Általában a legnagyobb gond fordítandó arra, hogy a tányérok mindig tisztán tartassanak, mert ha még oly kis göröngy is rájuk tapad, ez kérdésessé tenné a tányérokhasználhatóságát, mi által a sorokkal szemben való nagy előnyük elenyészne, a menynyiben a már nem forgó pléhtányér annyi földet föltépne, hogy a sorok beomlanának. A tisztítás czéljából a pléhtányéron két tisztító van alkalmazva. Ugyanis a vasból készült (1) könyökemeltyű lefelé nyúló szára külső szárával körülbelül 110°-ot képez s azon lévő (p) nyúlvány lesúrolja a pléhtányérról a tisztátalanságokat, a rárakodó földet stb. és egyszersmind megakadályozza a tányérnak a párhuzamos állásából való kimozdulását. Ezt a kimozdulást a másik irányban megakadályozza az, hogy a tányér az utolsó kapavashoz csatlakozik. A meghosszabbított könyökemeltyű (o) (belső tisztító) a függőleges iránytól kissé el van hajolva és pedig úgy, hogy a rájutó föld először egy szűknyílásra talál, a mely azonban a forgási irányban tágul. Ezen ferde állás által minden a tányéron rakodó föld arról eltávolíttatik. Ezen második külső tisztítónak még az is a czélja, hogy az (i és k) tányérok kimozdulását megakadályozza és ez által a függőleges irányban a párhuzamos állást fenntartja. Az egyes kapavasak nyele úgy van készítve, hogy fokozatosan emelkedő irányban hagyja el a talajt és ez által a kiirtott földet kényszeríti, hogy rajta fölhatoljon és azután oldalt lehulljon. A főgöröndöly végén van egy togas kapálóvas (r) négy foggal, a melyek erősen emelkedőleg vannak elhelyezve s az a rendeltésük, hogy az esetleg visszamaradó kiirtott gazt kiemeljék. A fogas kapálóvas magassága a mindenkori czélnak megfelelőleg, a szerint, hogy mélyebbre vagy sekélyebbre dolgozzék, igazítható. A kapálóvasak könnyen kicserélhetők, a mennyiben ékekkel vannak a göröndölyökön megerősítve. Az öt kapálóvas és a fogas kapálóvas magassága különböző és pedig az első (a) kapálóvas a legmagasabb, a mögötte hátrább álló többi kapálóvasak mindig rövidebbek, tehát a fogas kapálóvas magassága a legkisebb. Ez által a kapáló eke a munkánál rézsút fekszik és pedig a főgöröndöly a vontatókötél, vagy a vontatóláncz irányában, úgy hogy a kapálóvasak rövidebbé válása folytán egyszerre valamennyinek dolgozni kell. A kapáló ekét 3 vagy 5 kapálóvassal, vagy pedig, mint a töltögetőt lehet használni és ekkor ez utóbbi jön a fogas kapáló vas helyébe. Ha a kapáló eke egyedül töltőgetővel használtatik, úgy az oldalgöröndölyök eltá-