31013. lajstromszámú szabadalom • Újítások átmenő vakuumfékeken

gantyúval elmozdítható dugattyúval eszközöltetik; a fogantyú minden helyzetben megmarad, a nélkül, hogy kézzel tartani kellene. A mozdonyvezető tehát a mozdonyon egyéb teendőket is elláthat, például a vezérmű átállítását veszély esetén; sőt még esetleg ia gépről le is ugor hátik a nélkül, hogy az ejektor. fékező működése megszűnnék. Különben a tolattyúval való nyitásnak a szeleppel való nyitással szemben többek közt azon előnye is megvan, hogy az érintkező fölületek tisztán tartatnak s így jó zárás biztosíttatik. A levegő visszaáramlását meggátló szelepek végül hajlékony szélekkel vannak ellátva s teljesen légmentesek, ezenkívül pedig az ejektor melege ellenében a rossz melegvezetőből való betétekkel vannak védve. Az 5. ábrán az van föltüntetve, hogy miként lehet ezen ejektort, általánosságban tetszőleges ejektorként fölszerelni, hogy a fővezetékben a jó működéshez szükséges vákuum állandóan és önműködően föntartassék. Tudjuk, hogy az önműködő vákuumfékeknél a nagy ejektorhoz, mely a kezdeti vákuum vagy a fékek oldásához szükséges vákuum létrehozására szolgál, még egy kisebb (El) ejektort is kell alkalmazni oly czélból, hogy menet közben a nagy ejektor által létrehozott vákuumot a kellő fokon tarthassuk s hogy az időn kívüli befékezéseket elkerüljük, mely utóbbiak oka a sor csőkapcsolaton betóduló levegőben rejlik. Minthogy a mozdonyvezető a vákuummétert nem kisérheti állandóan figyelemmel s a légbeömlésből eredő veszteségek ezenkívül meglehetősen változékonyak, a gyakorlatban a kis ejektornak állandóan működnie kellett, még akkor is, ha elegendő vákuum volt, a miből aztán tetemes és teljesen káros gőzfogyasztás adódott ki. A most leírt elrendezésnél a kisebb ejektor csak akkor jön működésbe, ha a vákuum tényleg nem elegendő s működése azonnal önműködően megszűnik, mihelyt a vákuum egy pontosan meghatározott határt ér el. így tehát csakis a hasznos légritkításhoz fogyasztunk gőzt, úgy hogy az üzem sokkal gazdaságosabb lesz. A szabályozó szerkezet (5., 6. és 7. ábra) egy önálló (V) részből áll, mely megfelelő csövekkel az (M) fővezetékkel s (Y) csapon át az (S) gőzvezetékkel van összekötve. A (H) cső a szabályozót az ejektor (b) részével köti össze. Az ejektor azonban a rendes (S) gőzvezetékkel a (z) fogantyú által közvetlenül is összeköthető. A találmány szerinti újítás által csakis a gőzelosztásra szolgáló (B) szekrény s a (c) szelepszekrény elrendezése módosul. A (B) elosztó szekrényben két egymással összekötött (F) és (FI) szelep van, melyek fölülete nem egyenlő, s melyek az ejektorhoz való gőzbeömlés szabályozására szolgálnak. A kellően feszített (01) rúgó a szelepeket állandóan zárva tartani iparkodik. A gőzbeeresztés csak akkor jöhet létre, ha az (F) szelep orsóját lentről fölfelé toljuk, mely czélra a (P) elmozdítható tengely körül elfordítható (L) kétkarú emelővel öszszekötött kis (v) peczek szolgál. Az (L) emelőt a (Dl) hártyalemez mozgatja, mely a (c) szelepházat, hol a vákuum létrejön, elzárja. Az ezen hártyalemezre ható atmoszférikus nyomással a ritkított levegő nyomása s a két (RÍ R2) csavarrúgó tart egyensúlyt. Ezek hatásához még azon ellenállás járul, melyet a (Dl) hártyalemeznek fölvagy lefelé mozgása közben le kell győzni s mely onnan ered, hogy a (Dl) hártyalemezzel csuklósan összekötött (K) kar (t) orra az (u) csiga kimetszésébe támaszkodik, mely csigának forgását (q) rúgó megnehezíti. A kar (t) orrának a csiga fölső (y) vagy alsó (vl) kimetszésébe való beesését az (x) rúgó biztosítja. Az önműködő szabályozóval ellátott ejektor működési módja a következő: Ha az ejektorba gőzt bocsátunk, a (C) szelepszekrényben vákuum képződik, minek folytán (Rl) és (R2) rugók összenyomódnak. Ennek folytán a (P) tengely körül elforduló (L) emelő a (v) peczket lefelé mozgatja s az (F) gőzelzáró szelep bezá-