31006. lajstromszámú szabadalom • Fonókártoló

és a gyűrűt a gerenda másik végén illesztjük a gerendafej csapjára a csap szélesebb része ós a (C) keret közé, hogy a gerendát helyzetében rögzítsük. Miután a gerenda eltolása a (Q4) gyűrű vastagságának felel meg, ennek akkorának kell lennie, hogy a fonókeretet a leszedőgyűrűk egyik oldaláról azoknak másik oldalára tolja, ami megfelel a leszedőgyűrű és a fonókeret szélessége különbségének. Az (E) fonótengely, melyre a fonószíjakat hajtó (E') tárcsák vannak erősítve a (Q) gerendához hasonlóan eltolható, hogy a hajtótárcsák a fonókereteket követhessék. Ezenkívül az (E) tengelyek föl és le és előre-hátra is beállíthatók és pedig az által, hogy csapágyaik (P) kereteken (11. ábra) előre-hátra állíthatók be, míg a (P) keretek a csapágyakkal együtt föl- és letolhatok. A tűpajzsok is megfordíthatok. A 7. ábrában föltűnte tett tüpajzs szimmetrikus, úgy hogy vagy a fonókeret jobboldalára, vagy pedig ha megfordítjuk, a fonókeret baloldalára erősíthetjük, amint ez az 5. ábrában a (B) gyűrű keretén látható. Mindkét esetben bélésfonal segélyével állítjuk elő a fonalat az 5. ábrában és tűt nem alkalmazunk, azonban a tűt is meghagyhatjuk, ha azt a 7. ábrában pontozottan jelzett helyzetbe hozzuk és a gömbcsapágyban ezen új helyzetében rögzítjük. A tű mindkét állása számára ugyanazon gömbcsapágy szolgál. A fonalak nyújtására szolgáló szerkezet egy, a gép szélességén végigfutó hajtott alsó nyújtóhengerből és ezek fölött elrendezett fölső hengerekből és pedig az egyes fonókeretek számára külön-külön elrendezett külön forogható és az alsó hengerekhez képest beállítható és beállítható nyomással szorított fölső hengerekből állanak, melyek az alsó hengerek által hajtatnak. A hengerek egyik vége mellett köz van hagyva. A nyújtószerkezet a 6., 12., 13., 14. és 15. ábrákban látható különösen jól. A nyújtóhengerek hornyoltak és fogaskerék-keresztmetszettel bírnak. Az alsó (Hl) henger a (H2) csapágyakban van ágyazva, melyek a (H3) talpakon hosszirányban eltolhatók és rögzíthetők, a (H3) talpak viszont a (C) ' kereten állíthatók be előre és hátra. A(H4) szögvas a (H2) csapágyakhoz van csavarolva és azok összekötésére szolgál. A (Hl) henger közepén a szögvashoz erősített (H5) csapággyal van megtámasztva. Esetleg több ily közbülső csapágy is alkalmazható. A 15. ábrában csupán négy fölső (H6) nyújtóhenger van föltüntetve, azonban annyi ily nyújtóhenger van a gépen alkalmazva, ahány leszedőgyűrű vei vagy fonókerettel bír a gép. Az egész rendszer a gép harántirányában eltolható és pedig a fonókeretek eltolásának mértékében, hogy a fonókeretek átállításakor azokat követhessék, és hogy a fonál mindig a hozzátartozó fölső nyújtóhenger közepe alatt mehessen keresztül. A rendszer előre és hátra való beállítása annak a fonókeretekhez való közelítésére vagy szükség szerint attól való eltávolítására szolgál. A fölső nyújtóhengerek lazán vannak ágyazva és pedig előnyösen (H7) sárgarézcsapokra, hogy könnyen járjanak, és hogy kenőanyagot takarítsunk meg. A fölső hengerek párosával vannak egy közös (H7) tengelyre ágyazva, melyre, mint a 6. ábrában látható, csavarok segélyével vannak megerősítve. A (H7) tengelyek két (H8, H9) részből képezett karba vannak ágyazva, melyek a (h) csapok körül vannak forgathatólag egymáshoz erősítve (13. ábra). A (H8) rész a (hl) csap körül van a (h2) tartóba ágyazva, mely a (H4) szögvasra van csavarolva. A (H9) emelő külső végére beállítható (h3) súly van akasztva, mely kettős hatást fejt ki és pedig egyrészt a (H8 és H9) emelőkre együttesen hatva, a fölső hengereket az alsóktól bizonyos távolságban tartja, másrészt pedig a (H9) emelőre gyakorolván nyomást, azt a (H8) emelő felé szorítja és így a fölső nyújtóhengereket az alsóhoz közelíteni igyekszik, amennyire ez lehetséges, emellett azonban a fölső henger alulról jövő nyomásnak engedhet. A fölső henger ós alsó henger közötti legkisebb távolságot a (h4) állítócsavar határozza meg, melynek állításával ezen távolság változtatható. Az alsó henger a fölsőt a fogaskerekek-