30981. lajstromszámú szabadalom • Közvetett fűtés épületek számára

_ 4 -első érintkezésének pillanatától a helyi- | ségekben való eloszlásáig folyton melegíttetik. Eddig a közvetett fűtéseknél az volt szokásban, hogy a külső (F) légvezeték az épület két átellenes végén nyílt a szabadba, míg a jelen találmány szerint, ha az egyáltalában lehetséges, mint pl. különálló lakóházak esetében, az (F) légvezeték négy ággal bír, melyek északra, nyugatra, délre és keletre nyílnak, úgy bármilyen iránya legyen is a szélnek, az épületbe mindig friss levegő áramolhat. A föltüntetett kivitelnél az (F) cső négy ága az (f) cső alsó végénél találkozik egymással, mely ily módon mind a négy ággal összeköttetésben áll. A fujtatok alkalmazása lehetővé teszi, hogy a levegő a régi gyakorlattal ellentétben nem az épület legszélesebb, tehát leghidegebb oldaláról, hanem ellenkezőleg, a legmelegebb oldalról legyen az épületbe szállítható. Ha ugyanis több ágú légvezeték van alkalmazva, nem szükséges, hogy valamennyi ág nyitva legyen, amennyiben az mindig az épület fekvésétől és elhelyezésétől fog függni. Szükség esetén elegendő egyetlen, fújtatóval ellátott vagy anélküli (F) légvezeték is. A légvezetékek tetszőleges számú fölfelé haladó légcsatornát táplálhatnak az épület különböző részeiben. A légcsatornákat nem szükséges a kémény oldalába építeni, azonban ezen elhelyezés térkimélés szempontjából igen előnyös. A (3) és (5) gőzcsövek alkalmas elágazások útján az épület más részeiben elhelyezett légkamrákkal köthetők össze. Az (F) csöveket az épületbe való belépésük után, helykímélés szempontjából, czélszerű a pinczehelyiség padozata alatt elrendezni. A fölfelé nyúló s belül a bennük keringő légáramok melegítésére szolgáló szerkezetekkel ellátott légcsatornák rendkívül előnyösek, amennyiben az eddigi fűtőberendezéseknél, melyeknél az épület falai szigetelt csövekkel való érintkezés által melegíttettek föl, a helyiségek nem fűthetők kényelmesen s sok hő megy veszendőbe, azonkívül pedig a falak gyakran elgörbülnek s a falat borító tapéták a túlságos hő következtében megrongálódnak. Azon berendezés, hogy a fűtőcsövek megrepedés esetén a légcsatornákból levihetők a pínczehelyiségbe, gazdasági szempontból szintén nagy előnnyel bír, másfelöl pedig a radiatorok és szelepek kiküszöbölése a berendezés költségeit nagy mértékben csökkenti. A fölállításnál, javításnál és a hő kihasználásánál elért megtakarítások, valamint azon körülmény, hogy állandóan friss levegő szállíttatik az épületbe, a találmánynak lényeges előnyeit képezik s a mellett a falborító kárpitok vagy díszítmények., illetve a vakolat megrongálása csőrepedés alkalmával ki van zárva, mivel a repedésből kicsepegő víz egyenesen a pinczehelyiségbe folyik a csövek oldalfalain, nem pedig a falakon, mint azelőtt, az oldalfalakat és vakolatot megrongálva. Megjegyzendő, hogy a fölfelé haladó légcsatornák szellőztetésre is szolgálhatnak. A szelepeket és légajtókat beállító szerkezetek elrendezése igen előnyös, amennyiben azok az egyes helyiségekben könnyen hozzáférhetők. A légcsatornák alsó végén elrendezett ajtók elmozdíthatók s (50) horgok által tartatnak helyükön (3. és 5. ábra). A föltüntetett esetben a kémények mindegyik oldalán két-két légcsatorna halad fölfelé, melyek számára a kéményfal jó támaszt képez. A légcsatornák egymás mellé építhetők s a legbelső közvetlenül a kéményfalhoz támaszkodik. Az egyes légcsatornák a különböző emeletekig nyúlnak föl s azok helyiségeinek megfelelően vannak elosztva. így pl. az 1. ábrán a föltüntetett négy légcsatorna négy helyiség fűtésére és szellőztetésére szolgál, azonban magától értetődik, hogy a meglevő légcsatornák mellett másik négy légcsatornát építve, az épületnek másik négy helyisége lesz az első és második emeleten fűthető. A berendezés egyes részletei sokféle változást szenvedhetnek, anélkül hogy a találmány lényegétől eltérnénk.